Nem tudom ezt elfogadni? Voltatok már ilyen helyzetbe?

Alan Carr olyan dohányzásleszoktató könyveket ír(t), amik a közfelfogástól akarnak megszabadítani. minthogy milyen menő a dohányzás, megnyugtat, jó hatása van. filmek, reklámok, idolok támogatták ezt a kultuszt.

ahogy rájössz, hogy igazából a környezet miatt rossz ez, elkezdheted feldolgozni. mások véleménye, szülők kit képzeltek el neked, és megint: a filmek. milyen szép a tiszta szerelem. ez viszont nem a valóság.

minden téren történik velünk olyan, ami nem a legjobb lépés volt. még csak megbánni sem érdemes. továbblépni viszont igen.

másik probléma az lehet (a fejedben): mi van, ha összehasonlít a korábbi partnereivel. néha én is teszek összehasonlításokat, hogy tanuljak belőle. hogy jobban megismerjem magam, megtudjam, mire vágyom.

ha a barátnőd is szívvel-lélekkel ment bele a kapcsolatotokba, semmi más nem számít, ami előtte volt. nincs visszavágyás attól FÜGGETLENÜL, hogy kivel milyen őrületes volt a szex, vagy együtt sportolás/zenélés, beszélgetés, főzés, mennyi közös volt bennünk, milyen hosszú ideig voltunk együtt.

és a másik oldal: szerintem valós félelem, ha csak egyvalakivel voltál, ki szeretnél próbálni mást is. így ennek kisebb az esélye, hiszen már megvolt.

hasonlóan engem se zavarnak a korábbi nők, legalábbis ha nem ismerem őket személyesen, nincsenek testközelben.

egy ijesztő dolog a végére: a kombinálás megmérgezi a kapcsolatokat, ha nem változik. az én démonom pl. az, hogy ha korábban nem becsültek meg, akkor most se fognak. a barátom viselkedésétől függetlenül ott van a fejemben.

mikor épp ennek az ellenkezője történik, tudatosítom magamban. hogy ez most édes dolog volt tőle. és aki nem figyelmes, annak ez eszébe se jutna.

mikor tényleg közel érzed magad hozzá, mikor tényleg igazán fergeteges a szex, ezeket a pillanatokat vésd a fejedbe. még pszichológiai irányzat is épül erre, hogy nem elég a kellemetlen gondolatokat elnyomni. helyettesítésre szorulnak.