Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon bonyolult helyzetbe kerültem. Megismerkedtem egy félcigány fiúval.23 éves, magyar lány vagyok. Miért nem lehet ezt a mai világban szó nélkül elfogadni? Nem kérek rasszista megnyilvánulásokat, csak normális, értelmes véleményeket!
Soha előtte gondolni se mertem, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök. Az első találkozásunkkor csak beszélgettünk, de már akkor éreztem azt a bizonyos kémiát. Aztán anya mondta, hogy az édesanyja cigány. És én erre nem azt reagáltam, hogy akkor inkább hagyom az egészet, hanem nem is foglalkoztam vele.Ők egy faluban laknak, én városban, jó pár km-rel messzebb, és csak hétvégén szoktam meglátogatni anyát. Eddig sose találkoztunk. Aztán abból a beszélgetésből találkozás lett, majd jött az első rossz hír: anya élettársa nem hajlandó elfogadni ezt az egészet. Nem a sráccal van gondja, hanem velem... Hogy ő ezt nem gondolta volna, hogy én leállok egy ilyennel...
Nagyon kiakadtam, mert nem akarok ez miatt haragban lenni senkivel, de a fiúnak se vagyok képes azt mondani, hogy meggondoltam magam. Lassan 3 éve, hogy nincs senkim, és ezalatt az idő alatt még nem találkoztam olyan sráccal, akivel ennyire jól éreztem volna magam, mint vele. Igaz, fiatalabb nálam, de dolgozik, tanul, most kezdi a jogosítványt, egy rossz szót nem hallok róla, értelmes, lehet vele beszélgetni. A szülei is rendesek, dolgoznak.
Apa még nem tudja, ő az előző barátomat se fogadta el 2 év után se, pedig fehér volt. És igaz, hogy fehér emberek között is van olyan, aki még a cigányoknál is hitványabb, ezt saját bőrömön tapasztaltam a volt barátom személyében...
Anya támogat, a legjobb barátnőm is teljes mértékben mellettem áll,apa még nem tudja... Nem tudom, hogy reagálna, de az biztos, hogy nagy vita lenne belőle...
Miért kell ennyire előítéletesnek lenni? Ha az ember boldog, nem mindegy, kivel boldog?
Én még most is, annak tudatában, hogy sokan le fognak nézni, és lehet el is fordulnak tőlem, eszembe se jut, hogy lemondjak róla. Abban reménykedem, hogy idővel anya élettársa is elfogadja a helyzetet, és nem lesz gond. Apa nehezebb eset, mivel én vagyok a kedvenc, és elvárásai vannak velem szemben. De talán megérti...
Nézd, a felnőtt élet már csak ilyen, együtt jár bizonyos kellemetlen helyzetekkel.
Döntsd el, hogy mit szeretnél. Ha szereted ezt a fiút, tarts ki mellette, de a szüleiddel is őrizd meg a jó kapcsolatot.
#5/5
A mostohaapám ismeri, ismeri a családját is. Nagyon bírja a srácot, csak az a baja, hogy vele együtt a családját is el kell fogadnom. Engem nem tud zavarni, a srácon nem is látszik, hogy félcigány. Szerintem őt az bántja, hogy mivel sokat vagyok ott, rólam fognak beszélni, és ergo róla is...
Apa az előző barátomat csak simán nem fogadta el, nem tudott semmit a kapcsolatunkról, mert nem érdekelte. Csak a tény, hogy barátom van, mert kicsit fura a felfogása...
"És igaz, hogy fehér emberek között is van olyan, aki még a cigányoknál is hitványabb, ezt saját bőrömön tapasztaltam a volt barátom személyében... "
talán édesapád ezért nem támogatta az előző kapcsolatodat sem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!