Kinek mikor jött el az a pont, h itt a vége a házasságának, nincs tovább? Mi történt? Ki hova ment, hogyan szakítottatok ott, ahol gyerek is volt? Az

Férjemmel 12 éve vagyunk együtt, nagyon sok mélypontunk volt már a kapcsolatunknak, de én mindig kitartottam mellette. Most azonban valami megtört bennem, úgy érzem végleg. Tudni kell, h komoly pszichiátriai betegségben szenved, bipoláris depresszió, amit gyógyszerekkel jól be lehet állítani, szinten lehet tartani. Viszont most kitalálta, h sok a gyógyszer, leveteti orvosi segítséggel. Viszont nem lett jó, elviselhetetlen ember lett belőle, rohama is volt, elkezdett rajtam ördögöt űzni, Anyósom a szomszédba menekült a gyerekkel, és hívott segítséget, visszakerült a kórházba, visszaállítják a gyógyszereit, hétvégére hazaengedik. Én azonban rettegek tőle azóta is. Teljesen más ember lett, egy agresszív, flegma, mintha nem is a férjem lett volna. Van egy 3 éves kislányunk, őt imádja, szereti, rá nincs veszéllyel (?). Most, h a férjem kh-ban van, itt van anyósom, ő segít a gyerekkel. (12 órában dolgozom, ha dolgozom.) De bennem valami elmúlt. Félek tőle, félek a szemébe nézni, elutasítom a közeledését (zsigerből, nem gondolkodom). Nem kívánom, pedig nincs más. Ilyenkor ő persze mérges lesz, h elmegy akkor prostihoz, de őszinte leszek, az sem érdekel. Ha elválunk, ő szó szerint utcára kerül, nincs hova mennie, van munkája, de kb 70-80ezret keres. Albérletben lakunk. Egyedül én sem tudom fenntartani, pláne nem tudom ezt a munkát egyedül csinálni a kislányommal (140-170e - t keresek), tehát haza kell költöznöm a szüleimhez 250 km-re vidékre (oda bármikor mehetnénk)... Most Bp-n élünk. Egyszerűen nem látok esélyt arra, h a férjem visszaváltozna olyan szerető családapává, mint volt. Már ott tartok, h nyugtatón kezdek élni én is, és rettegek a hétvégéről mikor hazajön. Annyira nem tudom, h mit csináljak...