Kinek mikor jött el az a pont, h itt a vége a házasságának, nincs tovább? Mi történt? Ki hova ment, hogyan szakítottatok ott, ahol gyerek is volt? Az

Tok jo de mégis miért akarod tönkretenni a gyereketeket is??? Mert ok, apa csak néha hülye és agressziv de akkor nagyon.

Én éltem együtt t ilyen emberrel, hát amint tudtam, elmenekültem. Fizikailag nem bántott, de lelkileg ronccsá tett. Hol üvöltözött, hol bögött, ha olyan kedve volt megverte a gyerekeit -engem nem, mert nem a gyereke voltam. Hol napokig ki sem mozdult aztán naponta kitakaritotta a lakást, és kést fogott arra aki összemászkálta.....

#3, a te sztorid se semmi.

Én nem írom le az én történetemet, de szintén volt bipoláris emberrel egy viszonylag hosszú kapcsolatom. Én tényleg sajnálom őket, mert betegek, de végül úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó a saját életemet tönkretenni sajnálatból. Az a baj velük, hogy elképesztően gázos dolgokat képesek művelni, és nem is értik, hogy mi a probléma azzal, amit csinálnak, de egy normális ember számára elviselhetetlen.

Kérdező, az okos döntés az, hogy otthagyod a férjedet, mert nem fog ebből kigyógyulni, nem tudsz rajta segíteni. Ha vele maradsz, akkor az egyetlen, amit elérhetsz, hogy te is tönkremész, rajta viszont ezzel sem fogsz segíteni.

Szerintem aki ilyen agresszívan nyilatkozik ebben a témában, annak nincs fogalma a mentális betegségekből, nem nekem. Vagy neki is van valami baja (a 44%-osnak tutkó).

Kérdező, szerintem nem ott van a hiba, hogy nem hagytad el a férjed, hanem ott, hogy kiengedik ilyen állapotban, mikor nemhogy a kórházban, hanem egy ideig a zárt osztályon lenne a helye, mert nagyon súlyos állapotban van. Teljesen normális lehetne, ha beállítanák a gyógyszereit, és járna mellette hatékony terápiára is. De ez láthatóan nem történik meg. Nemcsak a te és a gyereketek élete megy így tönkre, hanem a férjedé is. Ugyanis ha nem kapja meg a megfelelő kezelést, akkor a társadalom periférfiájára szorul, egyre jobban lerobban. Igenis segít neki a támogató családi háttér, a gyógyszeres kezelés mellett konkrétan elengedhetetlen, ugyanis ha az orvos követ el hibákat, elnagyolt a kezelése, akkor a család felelőssége is, hogy keressen mást. Ez nem játék.

Én nem beszélnék rá senkit arra, hogy egy bipoláris beteget válasszon társnak, de a kérdező már választott (kíváncsi lennék, mióta tud a férje betegségéről). 12 évről és gyerekről van szó, és egy olyan problémáról, amiről egy lepkefingot sem tehet az a szerencsétlen, a mostani állapot annak köszönhető, aki levette a gyógyszereit, valamint annak, aki nem képes megadni neki a megfelelő kezelést a kórházban.

Amúgy minden eset más és más, egyáltalán nem borítékolható, hogy hülyére fog bárkit is verni.

Én azt is elfogadom, ha valaki tényleg feladja egy idő után, mert nem bírja elviselni ezt az egészet, de szvsz nem erre kellene bíztatni elsősorban, és úgy beszélni a férjéről, mintha szemétláda lenne és tehetne róla, vagy mintha lehetetlen lenne segíteni rajta. Ha valaha szerető családapa volt, akkor az a valódi személyisége, és csak ki kéne vakarni végre ebből a súlyos pszichózisból egy normális pszichiáternek.