Volt már valaki hasonló helyzetben? És hogy oldódott meg?

mindenki volt.

egyébként amit itt felfedezni vélek az a tolerálás hiánya a részedről.

mert az rendben van,hogy sunyin nyugtázod a dolgokat és a felszínen elfogadod,de igazából nem fogadod el,nem kezdesz el szépen lassan azonosulni.

Pont azért szenvedsz ennyire, mert te küzdesz a kapcsolatért, a pasid is ezt várja, de közben pont ő nem tesz érte semmit.

Minél több energiát fektetsz bele a kapcsolatba, annál jobban ragaszkodsz, annál értékesebb a számodra. Ezért nem tudod elengedni, pedig tök nyilvánvaló, hogy nem illetek össze, és soha nem leszel boldog mellette.

Egy kis ölelésért meg egy kis szexért küzdesz és elviselsz mindent, mert ennyi befektetett energia után nem akarod belátni, hogy felesleges volt, és nem lesz ebből semmi.

Ha szakítasz vele, akkor az első két hétben fogsz szenvedni, mint az állat. Aztán két hétig dühös leszel rá is, magadra is, mindenkire. És kb. egy hónap után fogod érezni, hogy nagyon jó döntés volt ennek véget vetni, mert nem lett volna soha jó vége.

A másik lehetőség, hogy még tovább harcolsz, még nehezebben engeded el, és hónapokkal később a pasi szakít veled, ami sokkal jobban fog fájni. És akkor kezdődik az a hónap, ami a "gyógyuláshoz" kell. Csak kidobsz hónapokat (éveket?) az életedből, potyára.

Ha most kidobod, egy hónapon belül túlvagy mindenen, a 2017-et már mosolyogva kezded.