Volt már valaki hasonló helyzetben?

Sziasztok! Párommal két éve vagyunk együtt, azonban az utóbbi időben megváltozott minden. Már nem úgy viselkedik velem, mint eddig. Igaz, sokat veszekszünk, de sajnos okot is ad rá. A kapcsolatunkban már az elejétől fogva többször előfordult, hogy más lányoknak írogatott, legutóbb az exének is, akit állítólag utál. Én ezt mindig elnéztem neki, sajnos, mert úgy voltam vele, hogy majd jobb lesz, de nem változott semmi. Most már eljutottam arra a szintre, hogy nem tudok bízni benne. Az is előfordult már, hogy együtt mentünk bulizni, és a buliban három másik lánynak írogatott, hogy de jó lenne összefutni, miközben én ott álltam mellette.... Őt nem érdekli, azt mondja, ok nélkül hisztizek, mert szerinte semmi rosszat nem csinált. Nem is aggódnék, ha jó lenne a kapcsolatunk, de sajnos nem az. Havi 2-3 alkalommal vagyunk együtt, ami 25 évesen elég kevés... És nem hiszem, hogy neki sincs szüksége rá, de ő inkább pornót néz, sokat, leginkább élő szex-chat oldalakat. A mindennapjaink abból állnak, hogy reggel elmegy dolgozni, délután hazajön, átöltözik, elmegy edzeni ( ráadásul ahova jár, ott dolgozik az ex...), este haza, eszik, leül netezni, aztán lefekszik. Amikor közeledni próbálok felé, vagy azt mondja, hogy fáradt, vagy hogy mindjárt, és ezt addig húzza, amíg elalszik. Nem vagyok kövér, sem csúnya, de azt se érzem, hogy kíván, nem nyúl úgy hozzám, már azt sem mondja, hogy szeretlek. Nagyon csúnyán beszél ( káromkodik ), sokszor velem is, aztán van, hogy napokig hozzám se szól, és utána úgy tesz, mintha semmi nem történt volna. A szüleinél lakunk, de már többször mondtam neki, hogy jó lenne különköltözni. Úgy érzem, ő ezt nem akarja, neki így kényelmes, ő dolgozik, de nem fizet semmit, eltartják, és minden hülyeségre elkölti a pénzét. Jelenleg az első számú dolgok az életében az autója és az edzés, valamint a haverok, sokszor nélkülem is elmegy bulizni, amiért nem is szólnék, ha tudnék benne bízni. Szerinte én megfojtom, és már többször mondta, hogy neki ebből elege van. De ha le akarok vele ülni beszélni, akkor nem lehet, nem mond semmit, és szerinte nincs semmi baj, aztán egy ideig jó minden. Az elején még tudtam vele tervezni, de most már úgy érzem, nem visszük semmire. De sajnálom, mert tudom, hogy egyedül nem lesz belőle semmi, viszont ha vele maradok, akkor belőlem se. Ez már nem is szerelem, hanem inkább megszokás, az együtt eltöltött idő. Mégis nehezen lépek, de féllábbal már kint vagyok ebből a kapcsolatból. Tudom, mire vágyom, és az nem ez. Csak nem tudom, hogyan mondjam meg neki, nem haraggal akarok elmenni....