Mit tennétek, ha a barátotok megbántaná az anyukátokat, és nem akarna bocsánatot kérni? (hosszú)

20 éves lány vagyok, a barátom pedig 22. Az a helyzet, hogy az én szüleim rendszerint gyakorolják a vallásukat, (katolikus keresztények), járnak misére, stb, tehát számukra ez egy nagyon fontos szívügy. Én is meg vagyok keresztelve, de nem járok templomba, mert nem akarok. Ők ezt elfogadták, nem akarják rámerőltetni. A barátommal már több, mint egy éve együtt vagyunk, és pontosan tudja, hogy a szüleim számára fontos a vallásuk. Éppen ki voltak rakva az asztalra apró kis képek, mert anya válogatott, hogy melyiket szeretné kirakni. (A képek, kis betlehemi jeleneteket ábrázolnak, ez nálunk az adventi dekoráció része.) A barátom épp megérkezett, (ő ateista, és értelmetlennek találja a vallásokat), csak megkérdeztük tőle, hogy szerinte melyik kép a jobb dekoráció, erre elkezdte mondani, hogy a vallás egy baromság, és szerinte ez hülyeség, meg az összes pap köcsög, csak szívják az állam pénzét. (Igen, így ezekkel a szavakkal nyilvánított véleményt.) Erre természetesen anyukám teljesen kiakadt, és el is mondta a barátomnak, hogy ez nagyon bárdolatlan volt, és senkinek nem állt szándékában őt megtéríteni, vagy akármi, csupán az volt a kérdés, szerinte melyik a jobb kép. Másnap persze anya közölte velem, hogy még egyszer ide ne hozzam a fiúmat, mert rettenetesen tiszteletlen. Én mondtam a barátomnak, hogy egy részt, senki nem kért tőle valláskritikát, másrészt pedig tanulja meg, ha véleményt mond a vallásról, (amiről egyébként nem tud semmit se), akkor legyen kedves megválogatni a szavait az anyukám társaságában. Erre azt mondta, hogy ő nem bántott meg senkit szerinte, és ő ugyan nem kér bocsánatot.

Nekem személy szerint nagyon rosszul esik, hogy ilyen bunkó módon beszélt az anyukám előtt olyasmiről, ami tudja, hogy a szüleimnek kedves. Nem baj, hogy eltér a véleménye, de úgy gondolom, hogy eléggé nagy gond, hogy képtelen magát normális emberi formában kifejezni, ha a vallásról van szó, amikor a családom társaságában van. Esze ágában sincs bocsánatot kérni. Azt mondja, szeret, de őt nem érdekli a vallás... Én mondtam neki, hogy nem a vallást bántotta meg, hanem az anyukámat, és ez nekem is rosszul esik, mert fordított esetben eszem ágában sem lenne ilyen vulgárisan nyilvánítani véleményt az ő, amúgy szintén konzervatív szülei előtt. Nem tudom, egyáltalán van-e értelme beszélni még vele, és azt mondani neki, hogy illene elnézést kérni, vagy csak egyszerűen szakítanom kéne vele. Engem is mellbevágott, ahogyan ez az egész kiszakadt belőle az édesanyám előtt. Sosem üldöztük semmilyen vallási dologgal sem. Mindenki tiszteletben tartotta a hitetlenségét.

Ti mit tennétek a helyemben?