Elárult a feleségem, el akarok válni tőle. Mit gondoltok erről? (hosszú)

Elég hosszú lett, a lényeg: Most 5 napja, hogy elküldtem a feleségemet otthonról, mert a megkérdezésem nélkül elment abortuszra. úgy érzem, hogy olyan szinten elárult, átvert, hogy soha többé nem tudok újra megbízni benne. Elég erős szándékom, hogy elválok tőle. Ő nem akar válni, kér, hogy gondoljam meg magamat, de gyereket nem akar, én meg nem tudom elképzelni az életemet gyerek nélkül. Többi részlet alább.

Én most 38 éves vagyok, ő 37, nekem egy viszonylag jól menő informatikai vállalkozásom van, ő meg középvezető egy multinál. Már több, mint 7 éve házasok vagyunk, és megbeszéltük, hogy két gyerekünk lesz, még több évvel a házasságunk előtt. Én egyre inkább úgy érzem, hogy nincsen miért dolgoznom, küzdenem, ha nincsenek gyerekeim, mert mindent elértem már, amit akartam: szép, tágas házunk van, nyaralónk, jó autóink, évente megyünk mindenfelé nyaralni. Én nem nagyon vágyom anyagi szinten többre az életben, de mi értelme van a jólétnek, ha nincsen gyerek, a sírba úgysem vihetem magammal a házat, az autót meg a céget?

Az utóbbi 3-4 évben, amiután beindult rendesen a cég, kezdtem mondani a feleségemnek, hogy mostmár hova halogatjuk? Hol csak ugratás szintjén, hol komolyan, többször veszekedtünk is emiatt. Már csak azért is, mert már jóval 30 fölött vagyunk mindketten, nem leszünk már fiatalabbak...Mindig volt valami kifogása, hol hogy most milyen fontos projekt van a cégnél, most nem tud erre koncentrálni, legutóbb az volt, hogy hajtania kell az előléptetéséért, ami meg is történt kb 3 hónapal ezelőtt.

Kb közvetlenül az előléptetése után kezdett furcsán viselkedni, dekoncentrált volt, ingerlékeny, semmiségekért veszekedett, elvonulva telefonálgatott, kerülte a társaságomat, meg láttam, hogy kisírt a szeme, stb. Azt hittem, hogy van valakije, mert egyszer pár éve már előfordult, hogy megtudtam, hogy egy munkahelyi bulin kissé részegen "összegabalyodott" az egyik kollegájával, de végülis ebből nem lett semmi, elrendeztük magunk között, megbocsátottam neki. Az az igazság, hogy annyira gyanús lett nekem ez a viselkedésváltozás, hogy felbéreltem egy magándetektívet, hogy mi van.

Jön a detektív 2 hét múlva a részletes dokumentációval, hogy az asszony egy nőgyógyászati magánklinikára jár, és nagy valószínűséggel abortusza volt (erről kórlapot nyilván nem tudott szerezni, de az illető orvos erre specializálódott, és ksőbb az asszony nem tagadta az abortuszt).

Kérdeztem tőle, hogy miért csinálta? Hogy miért nem szólt? Jött persze a feminista pofázással, hogy az ő teste, meg ilyenek, de az én gyerekemet gond nélkül meggyilkolja, az nem számít. és hogy a karrierje miatt most az előléptetés után nem engedheti most meg magának, hogy elmenjen szülni, meg hogy erre még nem készült ő föl, satöbbi. mondtam neki, b+, mindjárt 40 vagy, akkor mikor leszel készen, mikor akarsz akkor gyereket? erre meg azt mondja hogy ő már meggondolta magát, és nem is akar gyereket, mert az csak akadályoz. Mondom, hogy és erről 7 éves házasság után informálsz? hogy ezt a kérdést letisztáztuk már a házasság előtt már. Hát, hogy ő meggondolta magát. Mondom erre, hogy akkor én meg meggondolom magam, és elválok tőled, takarodjál innen.

Ez volt 5 napja, azóta mindennap beszélünk. Mondta, hogy szeret, meg nem akar elveszíteni, és hogy később még szóba jöhet esetleg, hogy legyen gyerek, de most még nem kész erre. Mondtam erre neki, hogy ilyen hazug nőtől nem kell nekem gyerek, és hogy be fogom adni a válókeresetet. Egyelőre még nem beszéltem ügyvéddel, a 4 napos ünnep miatt sem, meg megpróbálom hideg fejjel átgondolni az egészet...

Köszi, ha megírjátok hogy mit gondoltok az egészről.