Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elárult a feleségem, el akarok válni tőle. Mit gondoltok erről? (hosszú)
Elég hosszú lett, a lényeg: Most 5 napja, hogy elküldtem a feleségemet otthonról, mert a megkérdezésem nélkül elment abortuszra. úgy érzem, hogy olyan szinten elárult, átvert, hogy soha többé nem tudok újra megbízni benne. Elég erős szándékom, hogy elválok tőle. Ő nem akar válni, kér, hogy gondoljam meg magamat, de gyereket nem akar, én meg nem tudom elképzelni az életemet gyerek nélkül. Többi részlet alább.
Én most 38 éves vagyok, ő 37, nekem egy viszonylag jól menő informatikai vállalkozásom van, ő meg középvezető egy multinál. Már több, mint 7 éve házasok vagyunk, és megbeszéltük, hogy két gyerekünk lesz, még több évvel a házasságunk előtt. Én egyre inkább úgy érzem, hogy nincsen miért dolgoznom, küzdenem, ha nincsenek gyerekeim, mert mindent elértem már, amit akartam: szép, tágas házunk van, nyaralónk, jó autóink, évente megyünk mindenfelé nyaralni. Én nem nagyon vágyom anyagi szinten többre az életben, de mi értelme van a jólétnek, ha nincsen gyerek, a sírba úgysem vihetem magammal a házat, az autót meg a céget?
Az utóbbi 3-4 évben, amiután beindult rendesen a cég, kezdtem mondani a feleségemnek, hogy mostmár hova halogatjuk? Hol csak ugratás szintjén, hol komolyan, többször veszekedtünk is emiatt. Már csak azért is, mert már jóval 30 fölött vagyunk mindketten, nem leszünk már fiatalabbak...Mindig volt valami kifogása, hol hogy most milyen fontos projekt van a cégnél, most nem tud erre koncentrálni, legutóbb az volt, hogy hajtania kell az előléptetéséért, ami meg is történt kb 3 hónapal ezelőtt.
Kb közvetlenül az előléptetése után kezdett furcsán viselkedni, dekoncentrált volt, ingerlékeny, semmiségekért veszekedett, elvonulva telefonálgatott, kerülte a társaságomat, meg láttam, hogy kisírt a szeme, stb. Azt hittem, hogy van valakije, mert egyszer pár éve már előfordult, hogy megtudtam, hogy egy munkahelyi bulin kissé részegen "összegabalyodott" az egyik kollegájával, de végülis ebből nem lett semmi, elrendeztük magunk között, megbocsátottam neki. Az az igazság, hogy annyira gyanús lett nekem ez a viselkedésváltozás, hogy felbéreltem egy magándetektívet, hogy mi van.
Jön a detektív 2 hét múlva a részletes dokumentációval, hogy az asszony egy nőgyógyászati magánklinikára jár, és nagy valószínűséggel abortusza volt (erről kórlapot nyilván nem tudott szerezni, de az illető orvos erre specializálódott, és ksőbb az asszony nem tagadta az abortuszt).
Kérdeztem tőle, hogy miért csinálta? Hogy miért nem szólt? Jött persze a feminista pofázással, hogy az ő teste, meg ilyenek, de az én gyerekemet gond nélkül meggyilkolja, az nem számít. és hogy a karrierje miatt most az előléptetés után nem engedheti most meg magának, hogy elmenjen szülni, meg hogy erre még nem készült ő föl, satöbbi. mondtam neki, b+, mindjárt 40 vagy, akkor mikor leszel készen, mikor akarsz akkor gyereket? erre meg azt mondja hogy ő már meggondolta magát, és nem is akar gyereket, mert az csak akadályoz. Mondom, hogy és erről 7 éves házasság után informálsz? hogy ezt a kérdést letisztáztuk már a házasság előtt már. Hát, hogy ő meggondolta magát. Mondom erre, hogy akkor én meg meggondolom magam, és elválok tőled, takarodjál innen.
Ez volt 5 napja, azóta mindennap beszélünk. Mondta, hogy szeret, meg nem akar elveszíteni, és hogy később még szóba jöhet esetleg, hogy legyen gyerek, de most még nem kész erre. Mondtam erre neki, hogy ilyen hazug nőtől nem kell nekem gyerek, és hogy be fogom adni a válókeresetet. Egyelőre még nem beszéltem ügyvéddel, a 4 napos ünnep miatt sem, meg megpróbálom hideg fejjel átgondolni az egészet...
Köszi, ha megírjátok hogy mit gondoltok az egészről.
Én is úgy gondolom, hogy ez minden, csak nem házasság.
Először is a gyerektéma pont egy olyan dolog, ami nem kompromisszumképes dolog. Valaki vagy akar, vagy nem. Ez valóban sarkalatos pontja egy házasságnak, mert nyilvánvaló, ha te akarsz és ő nem, akkor nincs miről beszélni, együtt nem fogtok tudni közös nevezőre jutni, neked keresned kell egy olyan nőt, aki szintén szeretne gyereket.
Én mondjuk elég erősnek érzem azt, hogy magánnyomozót fogadtál fel, hogy kutasson és nyomozzon a feleséged után.. Én ezért biztos balhét csapnék, ha kiderülne, hogy titokban nyomoztat utánam a férjem. Ha valami nem oké, akkor le lehet ülni megbeszélni, de ez már sok.
Másrészről elég evidens, hogy a feleséged nem lenne jó anya, egyszerűen vannak olyan nők, akiknek nem való az anyaság és ők a lehető legjobban teszik, ha nem is szülnek, mert azt csak a gyerek szívná meg.
Elhiszem persze, hogy rosszul esett, amiért nem szólt neked, hogy terhes, ennyi lehetett volna benne, de itt nincs szó semmilyen "közösen megbeszéljük és eldöntjük mi lesz című dologról".. Jól mondta, hogy ez az ő teste és ez nem "feminista pofázás", ha ő nem akarja a gyereket, akkor te ha fejre állsz sem kényszerítheted szülésre, hiába akarod, ezt azért gondolom te is tudod.
Tehát nem értem itt 1-2 kommentelő válaszát, miszerint neked jogod lett volna tudni annak a gyereknek a létezéséről (ez igaz, valóban!), és ennek fényében kellett volna közös döntenétek, hogy megtartjátok-e vagy sem. A mondat második fele baromság. A kérdező felesége nem akar gyereket! Ezen nincs mit KÖZÖSEN megbeszélni, ugyanis azt a gyereket a nő kell kihordja és megszülje, ergo a végső és kizárólagos döntés az övé, a férfiaknak ebbe sok beleszólásuk nincs. Elmondhatják persze, hogy ők akarják ezt a gyereket, de ezt nem ők fogják eldönteni. Igazságtalan vagy sem, ez van. Persze ilyenkor a férfinak meg jogában áll e döntés miatt otthagynia a párját, de szerintem ezzel mindketten csak jobban járnak, hisz nem egyezik az a jövőképük, kár húzni egymás idejét.
Keress olyan nőt, aki otthon ül, te eltartod, és ezzel elégedett is.
Szül egy-két lurkót, aztán ennyi az élete.
Megértem a feleségedet, mert neked csak a saját karriered számít, az, hogy neki is fontos ugyanez, téged nem érdekel.
Nem minden nőnek kell a gyerek, nem is való mindenkinek a gyereknevelés.
Szomorú, hogy ennyi idő alatt sem ismerted ki a feleséged.
#32 szerinted miből van a gyerek?
Vagy azt hiszed hogy szűznemzéssel került oda?
A gyerek 50% férfi, 50% nő(-ből van) (ha a mutációt figyelmen kívül hagyjuk). Azaz a férjnek is joga van dönteni a gyerek életéről. És így a gyerek NEM a nő teste, csak a nő testéBEN van (benne).
Kérdező, csak te ismered teljesen a helyzetet, és a feleségedet. A korábbi válaszok alapján és persze saját ítélőképességed alapján kívánom hogy hozd a legjobb döntést neked is, és a nejednek is.
És ami a nő testéBEN van, arról a nő dönt.
Egyébként én mindig úgy láttam, hogy a nőre nagyobb szükség van gyerekhez. Mert ha pasi vagyok, van spermám. Ahhoz kell egy petesejt, meg egy méh. A pasinál van egy hozzávaló, a nőnél meg egy másik hozzávaló és a sütő.
Pl. ha férfinak nem lehet gyereke, akkor nem lehet gyereke. Ha nekem, akkor meg kell nézni, miért. Lehet, hogy valaki más petesejtjéből ki tudok hordani egy gyereket, vagy egy másik nő az én petesejtemből ki tudja hordani az enyémet.
Belegondolsz meleg, leszbikus pároknál mi van, a meleg pároknak szerezni kell petesejtet és méhet. Nem mindig ugyanaz. Szerintem ez csodálatos egyébként.
Szomorú ez.:(( Jól döntöttél. Tkp.nem is te döntöttél..
Kívánom, minél hamarabb találd meg aki szeret annyira téged hogy családot alapítson veled:)!! Sajnos én már 41 vagyok :D..van is gyerekem.. neked még bőven van időd, mázlista:)!
Ne hagyd hogy lyukat beszéljen a hasadba-minimum fél év szünetet én biztos tartanék!! De, ismétlem, NE hagyd hogy az ő akarata érvényesüljön..:(..
Ezt úgy gondolom csak te ismered annyira, hogy dönts! Kemény szavakat használsz az abortuszra!
Nézz barom brazil szappanoperákat, ott vannak hasonlók, sokat tanulhatsz belőlük! (igaz értemes dolgot nem)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!