Férfiak miért féltek az összeköltözéstől?

Nem akarlak elkeseríteni, de a párod is olyan, mint itt a napokban egy úriember, majd bő 10 év múlva, mikor észbe kap, fog ide írni, hogy "40-es átlagos pasiként hol találok huszonéves lányt családalapításra".

A párod egy nagyra nőtt, döntésképtelen gyerek, vagy a mi mégrosszabb, tudja jól, hogy soha az életbe nem akar veled összeköltözni, csak nem akarja megmondani.

Nem egyszer láttam a környezetemben, hogy ilyen kapcsolatok után viszont új partnerrel 1 év után esküvő van.

"1 év után esküvő van"

Mert az sokkal értelmesebb tényleg. Igaz jelenleg ez az Elfogadott Nemzetközi Szentírás Dogma...

Biztos hogy 31 éves vagy, nem 13?

Amikor elszalad a válasz elől, és visszakullog, akkor kérdezd meg, hogy na, mire jutott?

Az, hogy majd..., meg ki tudja mit hoz a jövő.... elég vicces valakitől, aki felnőtt is lehetne.

Azt hozza ez a jövő, hogy pár év múlva belátod, hogy család gyerek, nuku, megkeseredsz, ő meg vagy melléd szürkül, vagy rájön, hogy gyereket akar, de te sajnos nem jöhetsz már szóba.

Én nem félek, de tapasztalatból tudom, hogy nem vagyok arra alkalmas, hogy sülve-főve együtt legyek valakivel, de nem csak nővel, semelyik emberrel, még a saját "családommal" sem szerettem együtt élni, amikor fiatal voltam.

Ez pedig azért van, mert gyakran igénylem a teljes egyedüllétet, és nem ez valósítható meg úgy, ha együtt lakok valakivel, mert nyilván nem mondhatnám azt neki, hogy légyszi ma estére húzz már el, egyedül akarok lenni, ez nagyon paraszt dolog lenne, nem csinálnék ilyet.

Így aztán inkább magamba folytom azt, hogy egyedül akarnék lenni, de emiatt folyton frusztrált vagyok, aminek végül negatív hatása van a kapcsolatra is.