Depressziós vagyok, szinte minden apróságon elsirom magam, és semmihez nincs kedvem (még a sexhez sem), és emiatt haragszik rám a párom. Jogos ez?

Én "szakaszosan" vagyok az, az mégszarabb amúgy.

Sajnos lehet, hogy bunkó a barátod, de elvileg "igaza van" (szerintem nem, de a többség szerint igen), mert "senki nem akar búbánatos emberrel együtt lenni" meg "óggya meg az ijjen hamá' ijjen hüjje" meg "a zélet nöm habozs torta"

Én ezekkel nem értek egyet, de sajnos ez az elfogadott igazság.

#2

Kár, hogy SZTK "orvosai" kimerülnek abban, hogy "fölírok pár gyóccert" a maszekok meg kapásból Szent Istvánt kérnek per alkalom.

#5

Pont erre gondoltam. Amíg ott voltál az orvos jól elrejtvényezgetett aztán elfolytott egy ásítást és benyögte, hogy "há' szarjad le" (te kis rinyagép - gondolta magában).

Ez igen. Ezért megéri pszichológusoknak lenni. Kár, hogy nem érnek semmit. A genyóbbja még haveri körben el is sztorizgatja a jobbakat amit hall... Persze név nélkül, de hát akkor is...

Magyarul a pasid csak akkor kíváncsi rád, ha van szex, a lelked egyáltalán nem érdekli.

Aki szerint ez így jogos, annak csak egy ugyanilyen pasit kívánok!

És most tök mindegy a kérdés szempontjából, hogy a kérdező depressziós is. A párja vagy elfogadja így, vagy keressen mást! De nem az a megoldás, hogy akkor is szexelni KELL, ha nincs kedve, mert ha őfelsége nincs lefejve heti kétszer, akkor agyára fog menni a ge.cci, és véletlenül félrelép...

Talán tenni kéne érte, hogy a párjának jobb legyen a kedve, és legyen hangulat egy kis összebújáshoz!

Kérdező: szerintem egyértelmű, mit fogok javasolni. Gondold át ezt a kapcsolatot, kell-e ez neked, tényleg csak ennyire tartod-e saját magad!