Ti mit tennétek a helyemben? Szakítanátok vele?

Barátnőmmel 3 éve együtt vagyunk, de még egyszer sem dolgozott, amióta velem van. Eleinte nem is nagyon tűnt fel, de mostmár nagyon zavaró lett számomra. Utóbbi időben mar sokszor szóvá tettem neki, hogy menjen el dolgozni, de mindig azt mondta hogy "jó, persze", vagy csak hallgatott és folytatta tovább a tv-t vagy a telefonozást. Mindezt megelőzve az apja is velünk lakott, aki szintén ugyanezt csinálta. Apósom miatt hitelt kellett felvennem, mert vállalkozásba akart belekezdeni, és mindig baszogatta barátnőmet. Igy beadtam a derekamat. Ezzel nem is lett volna baj, csak fogta magát az apja, és elköltözött, hátrahagyva egy csomó közüzemi számlát, amire természetesen én adtam pénzt, csak nem fizette be, illetve becsődöltette a vállalkozást is, amit szintén a mai napig törlesztek. Anyámmal is össze vesztem, mert megmerte mondani hogy milyen ez a család. Hozzáteszem igaza volt! Fél évig nem is beszéltem vele, miközben párom rendszeren beszél az apjával, és ugy csinál mintha semmi sem történt volna. Ez nem igazán érzem fair-nek. Kezdem olyannak látni, mint az apját. Mindezek mellett szorongásos tüneteim is lettek. Sorra jártam az orvosokat, hogy mitől érzem szarul magam. Aztán elmentem egy pszichológushoz, aki rávilágított egy-két dologra. Nem igazán látom a jövőmet ezzel a lánnyal. Én sok mindenre törekszem az életemben, de ő nagyon semmire sem. Ti mit tennétek az én helyemben?