Párkapcsolatban élők, de nem házasok! Ti 0-24-ben együtt tudnátok lenni a párotokkal, vagy azért néha úgy érzitek, hogy kell olyan idő, mikor egyedül vagytok?

Beállítottság kérdése.

Pl. fiatalabb koromban nagyon odavoltam a 0-24-ért. Nem is igényeltem külön programokat, semmit, csak hogy a párommal lehessek.

Ma, már közel a 40-hez, szerintem belediliznék ha nem mehetnék el hetente egyszer pl. motorozni egy nagyot, vagy a garázsba szerelni órákon keresztül, vagy bármi más, csak EGYEDÜL, társaság nélkül történjen.

Akkor van baj, ha a párod igénye ebben más mint a tiéd. Ha ő is igényli, te is (vagy épp eggyikőtök sem), az ideális helyzet.

Együtt tudnánk lenni, de azért kell egy kis külön idő is.

Külön munkahelyen dolgozunk, vagyis napközben 8 órát alap, hogy külön vagyunk, azon kívül néha hétvégente vannak külön programjaink (csajos, pasis este), külön edző terembe járunk, persze ez nem direkt alakult így. Csak mikor összejöttünk már akkor is így volt.

Amúgy meg semmi különbség a házas és nem házasok között, ez annyira baromság...

Elméletben igen, gyakorlatban nem.

Ezt úgy értem, hogy mi alapjáraton nem vagyunk együtt ilyen sokat, így "mindig hiányzik", mindig jó vele lenni.

De pl mikor elmentünk 1-1,5 hétre nyaralni, nyilván jó volt vele lenni végig, és rossz volt hazamenni, de mikor hazaértünk, utána jólesett kicsit egyedül lenni meg a saját dolgaimmal foglalkozni.

Én arra voksolok, mikor együtt töltünk el egy kis "magányos időt". Nem tudok rá jobb kifejezést :D Arra gondolok, hogy egymás mellett fetrengve olvasunk, elvagyunk a saját kis világunkban, de közben érezzük a másik közelségét, és bármikor megérinthetjük a másikat, adhatunk neki egy puszit, vagy akár csak szólhatunk hozzá.

Persze nem azt mondom, hogy soha nem megyünk sehova egymás nélkül. Szoktunk menni külön bulizni, sétálni, stb stb, de nem borulunk ki, ha "össze vagyunk zárva", sőt, igyekszünk inkább közös időtöltést szervezni.