Miért nem tanítanak az iskolában a párkapcsolatokról? Nem az életre kellene felkészíteni az embereket?

#26: Nem is arról van szó, hogy a vécétörléstől kezdve az óvszer felhúzásán át a függöny behúzásáig mindent az iskola tanítson meg.

De tanítson meg kritikusan gondolkodni, érvelni, vitázni.

Mutasson rá a felelősségteljes életvitel fontosságára.

Tanítson meg kommunikálni.

Tanítson meg az összefüggések felismerésének fontosságára.

És végül: tanítson meg tanulni, új ismereteket szerezni.

Ha ez megvalósulna, akkor bizony az általad felsorolt dolgok sem okoznának nehézséget. Meg még sok minden más sem, ami a legtöbb iskolából kikerült embernek bizony problémát okoz.

29:

A lényeg hogy te legyél boldog. A kúrós alfahímek és a tartós kapcsolatokban hívő emberek is csak a saját boldogásukat nézik.

Tudod amikor azt nézed hogy a másik ember legyen boldog, AKKOR IS A SAJÁT BOLDOGSÁGOD NÉZED, AZÉRT MERT AZ ELÉGÍT KI TÉGED LELKILEG HA LÁTOD HOGY A MÁSIKNAK JÓ. NINCS ÖNZETLENSÉG.

30:

Félre értesz. A szüleim között 7 év a korkülönbség. Apa 29 éves volt, amikor anya 22 és összeházasodtak egymással.

Azt vallom (és a saját életemben betartom), hogy a férfinak kb 30-35 évesen, a nőnek pedig kb 20-27 évesen kellene megállapodniuk, lehetőleg legalább 5 éves korkülönbséggel egymás között.

Ami bankban dolgozom gyakorlaton, ott a mentorom 32 éves és 24 éves felesége van, három éve, eddig két gyerekkel.

A szüleim együtt vannak, 26 éve gondok nélkül és normális emberré neveltek fel 3 gyereket.

A nagyszüleimnél az egyik páros együtt volt papa haláláig 47 éven keresztül. A másik párosnál együtt vannak a nagyszülők 52 éve. A korkülönbségek kereken 10 és 5 év a kettőnél.

Egyszerűen csak azt láttam a környezetemben sok-sok példa alapján, hogy a nő legyen 5-10 évvel fiatalabb és a nő legyen durván 20-27 éves, a férfi pedig 30-35 éves amikor családot alapítanak egymással. Ez válik be. Ezt látom. Hiszek a szemeimnek.

Utolsó, az a baj, hogy semmi sem válik be, ilyen hosszú élettartam mellett nem tudjuk kezelni a hosszú párkapcsolatokat.

Ráadásul az amit te ellátsz egy család életéből, mégha a sajátod is, na az nem a 100%-os valóság sosem.

erre nem az iskola való

én örülök, hogy ezeket az alapvető dolgokat nem tanítják

illetve ezeket otthonról hozza az ember

23#

Lehet így is nézni, persze.

Ha azt tudtam volna 16 évesen, amit most, lehet, hogy végigkefélem az életem első 30 évét. :) De hogy az első pasimmal szóba se állok, az biztos.

Ellenben pont az a po.fáraesés kellett, hogy fejlődjek, és értékelni tudjam a következő pasit, akivel összejöttem. Aztán csak lehúztunk egymás mellett 12 évet, pedig ha az első po.fára esést kihagyom, biztos, hogy szóba se állok egy ilyen csendes, visszafogott sráccal.

Pont az a baj a mostani gyereknevelésssel (otthon, iskola, stb.), hogy a gyereknek minden JÁR. Mindent megkap, ha csak a száján kiejti.

Már az oviban ezt kezdik. Ha öt gyerek vesz részt egy versenyben, akkor kap mind az öt jutalmat. Van első, második, harmadik, vigaszdíjas, közönségdíjas, és tádámm: felesleges erőlködni az első helyért, ha egyszer ugyanazt a csokit mind az öten megkapták.

Nem baj, ha nem nyertél, kicsikém, nekem te vagy a leggyorsabb és a legszebb!

Aztán suliban jön a frusztráció, hogy nem mindenki kap ötöst, csak aki elért egy szintet. Naná, hogy a tanár a hül.ye, ha csak hármasra sikerült megírni, meg extrémek a követelmények (mindezt a világ legsza.rabb oktatása mellett!)

Ilyenkor tapadnak rá a kölykök a számítógépes játékokra. Csak ülni kell, meg pötyögni, és jön a sikerélmény. Gyűlnek a pontok, emelkednek a szintek, a semmiért cserébe. Vagy épp pár száz forintért cserébe, ha nincs kedved küzdeni.

Persze, hogy jobb buli, mint a tanulás. Ennek hála ragad sok fiatal az anyja nyakán, örökre gyereknek.

Ezt az instant, erőfeszítés nélküli sikert várják sokan a párkeresésben is. (És ugye jó csaj mindenkinek JÁR.)

Ha nem jön össze, akkor azonnali összeomlás depresszió, feladás. Mert nincs hozzászokva a kudarchoz, meg hogy itt nincs cheat kód! És természetesen mindenki más tehet róla: a felszínes nők, a sza.r oktatási rendszer, az alfahímek, a pénzéhes nők, a pénzes pasik, stb. Velük természetesen semmi gond. Mi is lenne a probléma azzal, hogy elvárja valaki, hogy az első kapcsolata sikeres legyen, sérülések és fájdalmak nélkül, veszekedések nélkül, problémák nélkül.

Mondjuk ha kapsz egy ilyen kapcsolatot készen, anélkül, hogy küzdeni kéne érte, első körben rohannál valami izgalmas, temperamentumos nőhöz, aki megmutatja neked a poklot, mert nem tudnád értékelni, amid van.

Szerintem alapvetően már lassan azt várják az emberek, hogy megszülik a gyereket, kicsit elbabáznak, aztán lepattintják a kölköket valami állami intézetbe, és havonta egyszer mennek látogatóba, amikor elő lehet adni a mintaszülőt.

Az iskolában tanuljon meg a gyerek írni, olvasni, számolni, tanuljon kémiát, fizikát, rajzolni, énekelni, és bukfencezni. Pont.

Én már attól beteg vagyok, mikor egyes szülők azon rugóznak, hogy miért nem az oviban/iskolában tanítják őket köszönni, udvariasan viselkedni, késsel-villával enni, stb.

Nekem már az is abszurd, hogy ha a gyerek a suliban hall először a havi vérzésről, vagy a szexről.

Erre most már azt is az iskolában tanulják meg, hogy hogy kell párkapcsolatot kialakítani?! Végül is, most hogy már délután 4-ig kötelező bent lenni a suliban, már az időbe beleférne.

Az sem jó jel, hogy fiatal felnőttek ezt tök jó ötletnek tartják, és eszükbe se jut felcsuklani a röhögéstől, hogy "ehhez mi köze a sulinak?"

A tesóm 14 volt, katolikus suliban tanult, kötelező hittan, vasárnap kötelező mise, stb. Mikor kitett egy képet fb-ra, amin a pasijával smárolnak az ágyban fekve, meg hogy ki van szívva a nyaka, szerinted mi volt? Hát balhé! "Mi jogon po.fázik bele a tanár, hogy mit csinál? Azt csinál, amit akar! Majd ő megmutatja!"

El tudom képzelni, milyen párkapcsolatok lennének, ha a suliban oktatnák, mit és hogy kell/illik, és elkezdenek ezek ellen lázadozni a tizenévesek.

Akkor aztán lenne sérülés bőven, de legalább lehetne szidni a tanárokat, mert ők tehetnek róla.

Hagyjuk ezt a baromságot.

Évezredek óta élnek emberek a földön, és azóta egész jól sikerült elszaporodni ezen a szerencsétlen bolygón. Ebből nekem az következik, hogy valahogy a természeti népeknél még mindig megy ez magától. Csak itt ebben a nagy virtuális világban sikerült így eltévedni.

Aki élőben ismerkedik, annak nincs most sem problémája. Ezek a nagy zsákutcák mind a netes társkeresés (kizárólag neten!!) rákfenéi.