Ez természetes?

Párommal alig vagyunk együtt, elmondása szerint az a kevés is elég neki, nekem miért nem? Ha van szabadnapja, sose kérdezi meg mit szeretnék csinálni, azt mondja, ő azt fogja, amit én kitalálok, és azt másnap reggelre el is felejti. Azon kívül külön tervez. Most is nagyon messze van, hajnalban ment el, este jön haza, azt mondta, neki ez így természetes. És nem ez az első eset. Nem akarok vele lenni folyton, de nekem nagyon kevés, és hiába próbálom vele megbeszélni, azt mondja olyankor, hogy neki nem kell sok idő velem. Azt mondja szeret, de nem hiszem el. Távolinak érzem, és totál kiábrándultnak magam. Ha azt mondom magányos vagyok, ő erre, hogy de mindig velem van, ami nem igaz. Mindig dolgozik és a főnökével van, nem a többi barátjával, nem velem.