Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Megéri ennyit küzdeni és...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Megéri ennyit küzdeni és szenvedni egy párkapcsolatért, mikor kell kimondani, hogy vége?

Figyelt kérdés

Tapasztaltabb fórumozók véleményét várom elősorban, mert nem egyszerű a történet.

A barátommal kb. egy éve vagyunk együtt, összeköltözés nem volt, de már nem is lesz. Kezdetben minden rendben ment, lila köd és társai. Szinte mindenben passzol hozzám, a kémia pedig tökéletes, ezért is olyan nehéz elszakadni tőle. Viszont van egy olyan tulajdonsága, hogy beképzel dolgokat, én pasizok, más tetszik stb.

Emiatt gyakran felhív, és rettentő bántó stílusban számon kéri, hol vagyok és mit csinálok. Ha szépen kérdezné, nyilván örülnék neki, hogy érdeklődik, de mindig ez a kétkedés és durva hangnem a telefonban. Utána pedig mintha mi sem történt volna, elvárja, hogy kedves legyek. Ha nem tarthat az ellenőrzése alatt, neki már nem is jó a kapcsolat. Régebben tudott irányítgatni, mert hagytam, és azt mondja, neki az a nő kell újra. Sokszor szakítottam vele, de mindig visszamentem hozzá, talán... Pár napja is kértem, beszéljük meg, ne csinálja ezt velem, nekem ő a tökéletes pasi. De megint kitalálta, hogy biztos az új pasimmal beszélgetek facebook-on, azért nem érek rá. Szerintem nem tiszta a tudata, mondta is, hogy vett valamit, amivel könnyebb elviselnie a hiányomat. Teljesen lefogyott az utóbbi pár hónapban, aggódok érte.

Nagyon nem tudom, mit csináljak, de inkább a szakítás felé hajlok, valami nagyon nincs rendben vele.


2016. nov. 1. 14:05
1 2
 11/12 A kérdező kommentje:

#10:


Hú, jó sok mindent írtál, de örülök.


Hát nálunk semmi olyan nem volt, hogy elhanyagoltuk volna egymást, sőt. Imádtunk együtt lenni, akkor voltam boldog, ha foghattam a kezét, és ezzel ő is pont így volt. Ajándékokkal halmozott el, legtöbbször ruhát kaptam, mindig tudta az ízlésemet, szín-fazon-anyag-méret.:)Soha eszembe nem jutott más pasira nézni mellette, ahogy őt sem érdekelték a csajok, de ez a normális. Viszont nekem vannak fiúbarátaim, még a gimis évekből, ezzel nehezen, de megbékélt. Szóval a probléma nála van, mert én nem szolgáltattam okot arra a viselkedésre, amit megenged magának. Képzelgéssel és téveszmékkel van tele a feje ha akárcsak egy férfi szóba kerül valahogy. Még Anyukám munkatársa is "gyanús" neki.:) És ilyenkor jön a bunkó stílus, ami rettenetesen fáj...


Szerintem nálatok kicsit más a helyzet, a barátod részéről nincsenek meg az őszinte és mély érzelmek.:(

Remélem, hogy nem magadat hibáztatod emiatt. Ugye nem?!

2016. nov. 3. 23:16
 12/12 anonim ***** válasza:

Pont ezért kérdeztem, hogy lehetséges-e, hogy egy korábbi kapcsolatában érték őt ilyen dolgok, és emiatt "ugrik", bármi hasonló történik? Vagy még egy dolog eszembe jutott: édesanyjával milyen a kapcsolata? Ott is érhették őt olyan dolgok, amik miatt most így reagál.


Én egyébként nem hibáztatom magam semmiért, sajnos a gyermekkori bevésődések és korábbi traumák miatt lett ilyen személyiség, bár legbelül saját állítása szerint sem ilyen és tudom, hogy nagyon szeretett és szeret, őszintén. (Az megint más kérdés, hogy ez nem jó szeretet, hanem egy önző, zsarnoki gyermek szeret úgy, mint ő.) Ő sajnos ilyen, az anyukájáért is bolondulásig rajong, mégsem segít neki semmiben, és ahol csak tudja, kritizálja, bunkózik vele. Máskor pedig normális, ha olyanja van, kedveskedik, ragaszkodik és kenyérre lehet kenni. Komolyan, mintha két énje lenne. Velem is ilyen volt.


Mindegy, nem ragozom tovább, csak azért írtam az exemről ennyit, mert pontosan ilyeneket mondott ő is rám, mint amiket te írtál. Hogy én számon kérem, ellenőrizni akarom, téveszméket gyártok, a régi sérelmeimbe kapaszkodok és azokat gondolom túl és látok minden dolog mögé valamit, ami mögött nincs is... és neki én vagyok álmai nője, még akkor is, ha mást is csinosnak talál - mert nézni azért szabad, de neki eszébe sem jut más, mióta én vagyok neki, csak engem kíván, engem szeret és a nyomomba sem ér senki.


Még egy dolog jutott eszembe: a függés. Társfüggőségre gondolok ezalatt. Lehet, olyan bizonytalan magában, hogy folyton maga mellett kell tudnia téged és szüksége van a visszaigazolásra, és amint ezt már kicsit elveszti és nem érzi 100%-osan a szerelmedet, összeomlik. Ha esetleg ez az eset áll fenn, az mindenképp a múltra vezethető vissza.

2016. nov. 3. 23:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!