Miért van hogy egy rossz házasságot még évekig eröltetelek? Egyik fél sem meri kimondnai hogy vége, inkább nyüstölik egymást, megcsalják egymást stb, de miért?

Félnek a változástól, a másik reakciójától, bosszú hadjáratától, a gyerekeket akarják biztonságban tudni, vagy reménykednek abban, hogy javul majd a kapcsolatuk, vagy pedig egyszerűen lusták ügyvédet keresni, azt várják, hogy a másik adja be a válókeresetet, stb.

.

Rengeteg oka van. Egyrészt egy hosszabb házasság után a különélés okozta változás nagyon ijesztőnek hat. Gondolj bele: ott van veled valaki évek, évtizedek óta, része a mindennapjaidnak, közösen viselitek a terheket, stb.

Egy válás azzal jár, hogy meg kell oldani mindkét fél lakhatását, ami a mai magyar viszonyok között szinte lehetetlen kategória. Sokan ezért nem válnak, mert nincs hova menni...

Ha van gyerek, akkor előtte irtó nehéz felvállalni, hogy anyu és apu már nem szeretik egymást. Az él a köztudatban, hogy a gyereknek mindennél jobb, ha teljes családban nő fel (ami persze nem feltétlenül van így, de lehet rá hivatkozni).

A legtöbb férfi (tisztelet a kivételnek) képtelen ellátni magát. Nem tudnak bekapcsolni egy mosógépet, megfőzni egy egyszerű ételt, ezért elképzelhetetlennek tartják, hogy valaki ne gondoskodjon róluk.

Mindkét fél számára nagyon nagy teher, hogy az addig közös költségek az egyik félre hárulnak. Attól, hogy egy fővel kevesebb él a háztartásban, a rezsi nem lesz lényegesen kevesebb...

Aztán ott egy nagyon fontos (lelki) tényező: el kell ismerni a kudarcunkat. Ez a legnehezebb. Bevallani önmagunknak, hogy tévedtünk, rosszul választottunk és/vagy rosszul működtettük a házasságot. Senki nem szeret szembesülni a tévedésével... és aztán jön az, hogy mindezt fel kell vállalni a család, a barátok, ismerősök előtt is. És XY már tudja, de Z még nem, és még évek múlva is magyarázkodni kell, hogy az ex már ex...

Elválni olyan, mint fejest ugrani a semmibe, egy nagy ismeretlenbe. Piszoknehéz.

Ráadásul nem is könnyű eldönteni, hogy most éppen a közös élet természetes nehézségeit tapasztaljuk, azt szenvedi meg a kapcsolat, vagy maga a kapcsolat a baj.

Könnyű a messzi semmibe vágyakozni, de azért sokszor kétségeink vannak, hogy nem lesz-e ott közelről is semmi.

Túlélés a mindennapokban, gyerekek, neadjisten beteg gyerekek, beteg idòs szűlők, munkahelyi gondok.

A másik ember mégis csak az, aki ezek során mellettem van.