Megéri ennyit küzdeni és szenvedni egy párkapcsolatért, mikor kell kimondani, hogy vége?

Szerintem tudod a választ, csak megerősítésre vágysz.

Baromi egyszerű a történet. Ez a férfi kontrollálni akarja minden percedet, bűntudatot akar benned kelteni, mert így uralkodhat fölötted, irányíthat. Minél tovább vársz a szakítással, annál nehezebb lesz.

"Ez a kapcsolat őt látszólag felőrölte..."

Frászt! Ez az érzelmi zsarolás, a manipuláció része. Ha valóban őt felötölte volna, akkor már szakított volna. Jól látod, őt sokkal inkább az őrli fel, hogy "...nem hagyom magam tovább kizsigerelni". Ez egy klasszikus bántalmazó kapcsolat indulása. Most még csak azért nyaggat, hogy biztos a facebook-on beszélgetsz az új pasiddal, később hozzáférést fog követelni a facebook fiókodhoz (ha eddig titokban meg nem tette), aztán lassan elszakít a barátaidtól, családodtól, a munkádtól, míg teljesen kiszolgáltatott nem leszel neki.

Ne hidd el neki, hogy miattad kell drogokat szednie! Ez csak a bűntudat-keltés, ami szintén a manipuláció része. Menekülj, mert ez csak rosszabb lesz.

Próbál manipulálni, még ha ő ezt nem is szándékosan teszi esetleg.

Hasonlóan viselkedett az exnejem, végül megcsalt, aztán úgy döntöttem eleget használt ki és irányított, elváltam. Ne várd meg hogy eddig fajuljanak a dolgok nálatok is, mert attól csak te fogsz sérülni. Felemelt fejjel mondd ki hogy te így nem vagy boldog és az szeretnél lenni, de vele ez nem megy.

Elgondolkoztatott ez a kérdés, mert hasonlót élhettem meg lányként az exem mellett, mint a barátod.

Nos, intelligens lánynak tűnsz, akinek helyén vannak az érzései, de azért megkérdezem: adtál valaha bármi okot a bizalmatlanságára, féltékenységére?

Én az elején oda meg vissza voltam a barátomért, tündér volt, bókolt, folyton velem akart lenni. Aztán összeköltöztünk, ő pedig egyre érdektelenebb lett. Pedig nem lógtam a nyakán, nem tiltottam el semmitől, nem követelőztem. Csak egyszerűen nem történt semmi. Nem hallgatott meg elégszer, legtöbbször nem volt ott, ha bajom volt. Sosem vitt el sehova a helyi kocsmán kívül, alkalomra se kaptam tőle semmit (de olyan szinten, hogy nőnapra az apukája vette meg neki a virágot, hogy adja oda nekem, exem pedig úgy adta át, hogy "hát nem fogok hazudni, apa vette, én nem gondoltam, hogy ilyenkor szokás bármi is"...). Nem bókolt, ellenben más lányokat gyakran like-olgatott, dicsért ("hú, hát az a csaj tényleg 10/10-es").

Persze sok jó dolog is volt a kapcsolatunkban és nem ez a lelki bántalmazás volt a jellemző, valamint tisztában voltam vele, hogy ő saját magát becsüli le hozzám képest, és így próbál erősnek mutatkozni. De amikor beszólt, hogy jobban tetszett neki a testem, amikor összejöttünk, és ha igazán tetszeni akarok neki, akkor visszafogyok (kb. 3 kilóról volt szó, míg ő 10-nél is többet szedett fel magára, én nem tettem szóvá, hiszen ugyanúgy szerettem). Persze utána mentegetőzött, hogy nem úgy gondolta.

Fú, lehet, inkább nem is írok többet, hiszen így belegondolva borzasztó dolgokat művelt, nem éreztette velem eléggé a szerelmét, pedig tudom, hogy szeret a mai napig is, csak sérült, és én is az vagyok, hogy ennyi ideig elviseltem a hangulatváltozásait. Szóval a vége felé már szétköltöztünk, alig találkoztunk, mondván, neki levegő kell, neki sok az, hogy én depressziózok (hát vajon miért...), de továbbra is én vagyok álmai nője és velem akarja leélni az életét... Korábban ugye együtt éltünk, ekkor már csak hetente egyszer találkoztunk.

Szóval kérdező, szerinted ilyen esetben érthető, ha betorzultam, akárhányszor nem volt velem, nem válaszolt időben, nem fordított rám elég időt, vagy én is túlgörcsöltem a dolgokat?

Nem feltételezem, hogy te is ilyeneket művelsz a barátoddal, viszont lehetséges, hogy korábban hasonlót élt át egy exe mellett, mint én? És még nem dolgozta fel?

23/L