Negyven évesen tíz év házasság után azt érzem, nem vagyok boldog egyáltalán. Elválni nincs értelme, egyedül nem tudnám felnevelni a gyerekeket. Miből meritsek erőt?

Hat, nagyon nehez. De a parod helyett nem tehetsz semmit. Kezdj el te dolgozni a kapcsolaton. Csak ugy tudod vki mas hozzaallasat a sajat iranyodban megvaltoztatni, ha te kezdesz el valtoztatni a sajat hozzaallasodon. Rengeteg energia, turelem, ido, es azert meg igy se garantalt a siker. Ismeretlenul is drukkolok!

2-es: de kis okos vagy, hany eve elsz boldog hazassagban?

Az a baj, hogy annyira jó dolgod van, hogy van időd azon agyalni, hogy milyen rossz neked.

Ha nem a női szennylapokat, szappanoperákat, valóságshow-kat, és női szenny műsorokat tekintenéd etalonnak, akkor nem élnél álomvilágban, és éreznéd a valóságot rossznak.

Ne irigyeld, ezeket a nőket, mert nekik is csak a fájszbúúúúkon "tökéletes" az életük. Ha látnád a valóságot, talán még sajnálnád is őket.

Ne bánkódj, és ne húzd le magad. Ilyenek a hétköznapok. Mindenkinél. Olyan férfi, amilyent szeretnél, vagy olyan nő, amilyet a férfiak szeretnének, nem létezik. Be kell érni azzal ami van, és kihozni belőle a legtöbbet.

De ha már az elvárásaidnál tartunk. Te mit nyújtasz? Biztos, hogy te vagy a tökéletes feleség, az férjed szemszögéből is?

Kedves utolso: hat ez a gondolkodas nem viszi elobbre a tarsadalmat :/ "Masnak is szar, neked is legyen szar!" - te kb ezt mondod.

Egy dologgal ertek egyet: ilyenkor erdemes elgondolkodni, hogy en vajon mindent beleadok-e. Ok, hogy a haztartast vezetem, de a mindennapokat nem a tiptop lakas teszi szeppe.