Nők ahol az van, hogy, a férj este tv-t néz, gépezik, a nő viszont főz, tálal, mosogat, mindig egyedül, miért fogadjátok ezt így el?

Azért, mert nekem így jó.

Semmi bajom azzal, ha egy férfi is főz, mos, vasal, de nálam inkább ne. Az időmbe belefér, kikapcsol, és élvezem, hogy gondoskodhatok azokról, akiket szeretek. ennyi.

Simán megcsinál bármit, ha beteg vagyok, túlórázok, stb, de alapvetően én ezeket saját magam szeretem megoldani.

Több munka van utána, ha ezeket a ffi csinálja. Tuti nem úgy csinálja, nem oda teszi vissza a dolgokat, utána csak bosszúság.

Ketten meg nem tudjuk, mert kicsi a konyha, és csak lábalatt lenne...

Mi együtt tálalunk, felváltva mosogatunk. Gépezni nem szoktunk otthon, azt meghagyjuk a munkahelyre. Tv-zni együtt szoktunk.

Egyéb házimunka az egyém, a kert az övé. Főzni meg nem kell mindennap, mert úgyis marad több napra is.

Szerintem valahol fel sem tűnik a nőnek, hogy ő csinál mindent. Meg lehet, hogy nem is esik nehezére.

Engem csak az zavarna ebben, hogy sose vagyunk együtt. Mi meg szeretünk együtt lenni és egymással foglalkozni.

miért fáj nektek az, ha valaki élvezi a házimunkát, szórakoztatja és pihenteti?

Mondjuk nem csoda, hogy sokan 30 évesen már kétszer váltak közületek...

Számomra ez fölfoghatatlan. Sose lennék együtt olyan emberrel, aki annyira életképtelen, hogy minimálisan se képes ellátni magát, és nincs is igénye az önállóságra.

De akikkel eddig beszélgettem erről a témáról, legtöbbször azt hozzák fel oknak, hogy mert ez így szokás, meg így illik. Tehát nincs rá logikus magyarázatuk, hanem valószínűleg ez ered a neveltetésükből. Olyan családban nőttek fel, ahol azt látták, hogy anyu kiszolgálja a családot, vagyis nekik ez a természetes.

Nő vagyok, 19 éve házas, két gyerekkel. NApi nyolc órát dolgozom, mellette mérlegképesre járok éppen, korábban három műszakban voltam ápolónő.

És igen, engem kikapcsol, ha szöszmötölök a konyhában, a család ott van, tesz-vesz, megbeszéljük a dolgainkat... vasalni pl tutifixen csak vasárnap este szoktam, berakunk egy filmet, olyan mindegy, hogy az ágyon ülve vagy vasalóval a kezemben nézem...

Nekem tényleg nem nyűg.