Békülés: hagyjam vagy üssem a "vasat" amíg meleg?

Két hete szakított velem a barátom, 5 év után. Nagyon hülyén viselkedtem vele, megbántottam és megcsalással gyanusítgattam... Az első héten nem beszéltünk egyáltalán, pedig ismerőseim mondták, hogy többször volt bulizni, de nem csajozott egyáltalán, így biztos nem volt a kapcsolatunk alatt se semmi, mert akkor már rég azzal lenne... Aztán elmentem hozzá személyesen és bocsánatot kértem tőle és kértem még egy esélyt, és azt mondta, szeret, de most időre van szüksége. Utána én kezdtem el vele csetelni, néha telefonon is felhívtam. Tegnap áthívtam kajálni, mondta hogy rossz nélkülem, alig alszik, és búcsúzáskor puszit is adtunk egymásnak (de csak arcra), mosolygott. Ma meg írta, hogy jó volt újra látnia engem, de még benne vannak a sérelmek és emiatt nem "ugrott a nyakamba".

Ilyenkor mi a helyes? Most hagyjam egy kicsit "lélegezni" a sok esemény után, hadd menjen a haverjaival iszogatni, stb, vagy kedveskedjek neki tovább? Ő nem olyan pasi, mint a többi, nagyon érzékeny és kicsit olyan "női lélek", szóval nála ezek a féltékennyé tétel meg vadászösztönös taktikák nem működnek, inkább ártanak. Mit tanácsoltok?