Csak szerintem beteges ez már? Nincs magánszférám.

Úgy érzem a barátom kezd túl menni minden határon, amit én még eltudok viselni. Együtt élünk, az első 1-2 hónap tökéletes volt, remekül kijöttünk egymással, de szépen lassan ez megváltozott. Kezdődött minden azzal hogy nem beszélhetek senkivel, ha lány, ha fiú. Szerettem leülni a számítógép elé, most már nem tehetem. Egyszer rajta kapott, hogy játszottam, most erre fogja a bizalom hiányát (persze nem akkor mikor itthon volt, akkor csak is vele törődök). Nem mehetek el nagymamámnak segíteni bevásárolni, sőt anyukámat is leginkább csak vele látogathatom. Van egy kutyusom, ha 5 percnél tovább sétálok vele, már "pasizni" voltam. Ugyan ez mikor elmondom neki hogy a szakítás felé sodródunk, válasza hogy persze, hisz nekem van valakim, ami persze nem igaz, hisz őt szeretem. Már ránézni nem merek senkire, nehogy megint hisztis legyen, és 2-3napig ne szóljon hozzám. Az is probléma, ha valaki rám néz, így persze azt sem hordhatom amit én szeretnék.

Én ezt már nembírom, 1 hónapot megpróbáltam úgy élni ahogy ő szeretné, de már kezdek becsavarodni ettől! Mit tegyek?