Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak szerintem beteges ez már? Nincs magánszférám.
Úgy érzem a barátom kezd túl menni minden határon, amit én még eltudok viselni. Együtt élünk, az első 1-2 hónap tökéletes volt, remekül kijöttünk egymással, de szépen lassan ez megváltozott. Kezdődött minden azzal hogy nem beszélhetek senkivel, ha lány, ha fiú. Szerettem leülni a számítógép elé, most már nem tehetem. Egyszer rajta kapott, hogy játszottam, most erre fogja a bizalom hiányát (persze nem akkor mikor itthon volt, akkor csak is vele törődök). Nem mehetek el nagymamámnak segíteni bevásárolni, sőt anyukámat is leginkább csak vele látogathatom. Van egy kutyusom, ha 5 percnél tovább sétálok vele, már "pasizni" voltam. Ugyan ez mikor elmondom neki hogy a szakítás felé sodródunk, válasza hogy persze, hisz nekem van valakim, ami persze nem igaz, hisz őt szeretem. Már ránézni nem merek senkire, nehogy megint hisztis legyen, és 2-3napig ne szóljon hozzám. Az is probléma, ha valaki rám néz, így persze azt sem hordhatom amit én szeretnék.
Én ezt már nembírom, 1 hónapot megpróbáltam úgy élni ahogy ő szeretné, de már kezdek becsavarodni ettől! Mit tegyek?
„A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket a nemük miatt érő erőszakos cselekmény, amely testi, szexuális vagy lelki sérülést, kárt vagy sérelmet okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.”
– ENSZ, Nyilatkozat a nők elleni erőszak megszüntetéséről, 1993.
Nekem az első barátom volt ilye 17 évesen. 3 év alatt teljesen leépültem mellette. Hozzá kellett költöznöm 18 évesen, hogy"bebizonyítsam", hogy szeretem.
Állandó lelki terrorban voltam. Rosszabb volt mint ha vert volna.
Elhittem, hogy szerencsés vagyok, amiért szóba áll velem, mert senkinek nem kellenék(ezt szép lassan elhitette velem).
Ha valaki eleresztett felém egy bókot, majdnem megverte és persze az ém hibám volt, ahogy minden más is.
3 év után úgy száltam ki ebből a kapcsolatból, hogy semmi önbizalmam nem volt, nem voltak barátaim, a családom nem bízott bennem, megbántódtak.
Menekülj, ameddig lehet!
"azt mondta velem van a baj, hisz minden férfi ilyen." - egy ilyen éretlen agresszív kis pöst ne beszéljen már a férfiak nevében.
Hagyd a francba de gyorsan, már azt a szövegét is majdnem elhitted, ha vele maradsz, el is fogod hinni, aztán meg szépe lassan leépül az önbecsülésed, önállóságod, és egy zombi leszel.
Beteg az a gyerek. De ez se érdekeljen.
Egy volt kolléganőmnek volt hasonló kaliberű párja.
Sajnos a lány ezt a birtoklási vágyat a szerelemmel azonosította.
Nem merülhetett le a telefonja, mindig öt percen belül válaszolnia kellett az üzenetekre.
ha nem tette, indult a terror.
A telefont a pasi nevén volt és mindig részletes számlát kért.
Végül kolléganőm besokalt, szakítani akart.
Az az állat összeverte, megerőszakolta és napokig nem engedte ki a házból.
Végül a kollégákkal jelentettük a rendőrségen, és talán csak ezért maradt életben az a lány.
Menekülj!
Tipikus pszichopata!
Először leválaszt mindenkiröl, aztán lerombolja az önbizalmad, a nőiességedet, rosszabb esetben dolgozni se enged, ott keszel kiszolgáltatva , egyedül. Egyedüli tulajdoba leszel, azt csinAl veled, amut akar. Először csak egy pofon, később rendszeres verés. Enbek ez a forgatókönyve. Olvass utánan. Remélem, itt még nem tart, hig megüt.
De hát hogy gobdolja, higy rád se nézzenek? Ez nem normális! Már most is félsz! Állandó önkontroll?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!