Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rendszeresen vitatkozunk emiatt, szerintetek mi lenne a jó megoldás erre a szituációra?
Nos, a helyzet a következő: 2 éve van jogosítványom, de nem igazán vezetek. Ennek több oka is van. Először is azért nem vezetek, mert nem szeretek, nem érzem jól magam a volán mögött, tartok tőle, bizonytalan vagyok kint a forgalomban, szorongok. Másodszor pedig nincs elég rutinom vagy tapasztalatom (ami persze nyilván abból fakad, hogy ritkán vezetek... ami meg abból fakad, hogy félek vezetni, és így természetesen nem is igazán tudok megfelelő rutint szerezni, hogy magabiztosabb legyek és kevésbé féljek, tehát mondhatjuk, ez egy ördögi kör).
Már annak idején a jogsit is a szüleim és a párom erőltette, hogy jó lenne megcsinálnom, mert milyen hasznos, stb. Magamtól nem mentem volna el, de végül addig rágták a fülemet, hogy beadtam a derekamat. Mióta megszereztem a jogsit, azóta meg azt erőltetik, hogy vezessek... de én nem akarok, nem szeretek.
Ebből viszont egyre több konfliktusunk adódik itthon!
Például a héten úgy adódott, hogy nekem kellett volna elintéznem valami hivatali ügyet, ahová kocsival kellett volna menni. A párom dolgozott, így ő nem tudta megoldani aznap és áttenni se volt lehetőség.
Én sírva könyörögtem neki, hogy vegyen ki egy szabadnapot és maradjon itthon, intézzük el együtt a dolgot, mert egyedül nem merek vezetni. Ebből persze vita lett, mert a barátom szerint mégis csak nonszensz, hogy van jogosítványom, de neki szabadságot kell kivennie minden szir-szar miatt, mert én nem merek beülni az autóba. Végül is beláttam, hogy igaza van, ez így tényleg nem állapot... de mit csináljak, ha egyszer egyedül nem merek vezetni?
A barátom rábeszélt, hogy legalább próbáljam meg, szedjem össze magam és igenis, gyűrjem le a félelmemet, vigyem el az autót és intézzem el az ügyet. Az lett a vége, hogy a forgalomban félősen eltüttyögtem 45-50 km/h-val a városban, de egy nálam sietősebb autós ledudált, amit én béna kis kezdő létemre persze annyira a szívemre is vettem, hogy elkezdett remegni a kezem, odalett minden önbizalmam (bár az mondjuk előtte se nagyon volt), és nem sokkal később idegességemben lekoccintottam a kocsi orrát parkolás közben... Annyira megijedtem, hogy elsírtam magam és busszal jöttem haza.
Itthon persze le lettem tolva, hogy hát nem igaz, hogy még ennyit se lehet rám bízni, hiszen ez egy tök egyszerű útvonal volt, hogy tudtam mégis meghúzni az autó orrát.
Na, lényeg a lényeg! A barátom azt mondta, nem haragszik, viszont szerinte ez így nem állapot, és igenis, meg kell tanulnom rendesen vezetni!
Szerintem viszont nem való mindenkinek a vezetés, én nem is szívesen csinálom, tartok tőle, félek, hogy bajt okozok (mint ahogy most is... és még örüljünk, hogy csak ennyit), tehát nem akarok többet vezetni!
A barátom viszont ragaszkodik hozzá, azt mondta, mostantól minden nap el fogunk menni esténként és gyakorolni fog velem, mert ez egyszerűen tarthatatlan így!
Én nem szeretnék vezetni, pláne nem ezek után, ő viszont mindenképpen erőltetné, szerinte ezt igenis meg lehet és meg is kell tanulni!
Ezen civakodunk most már napok óta...
Szerintetek mi a megoldás? :(
Egyébként magát az autót jól kezelem, tehát nem azzal van a gondom... egy üres úton, vagy mondjuk faluban, kis forgalomban még viszonylag elboldogulok. De városban, nagy forgalomban, sok autó között egyfolytában szorongok és félek.
Egyelőre abban maradtunk, hogy gyakorolok a barátommal, gondoltam, talán ha látja rajtam, hogy legalább megpróbálom, akkor nem tehet érte szemrehányást. De a gyakorláshoz se sok kedvem van, úgy általánosságban a volán mögé ülni nem esik jól, nem érzem magam biztonságban. Értem azt is, amit ő mond, hogy hát de ha gyerekeink lesznek, milyen jól fog jönni, hogy tudok vezetni és autóval lehet hordani a srácokat az oviba, iskolába, különórára... de ő szerintem sosem érezte azt a fajta pánikot, amit én. Nem tudom, hogy vajon valóban megérti-e, amit mondok neki.
Úgy vagyok, amit az egyik válaszoló is írt: ha tudom, hogy másnap vezetnem kell, már előző este elkezdek miatta stresszelni, van, hogy aludni se bírok miatta, annyira ideges vagyok.
Az viszont tényleg jó ötlet, hogy vehetnék pár órát egy oktatótól. :) Köszönöm a tippet. Csak tényleg nem az autó kezelésével vannak gondjaim, hanem a nagy forgalommal... vajon azon is segítene egy oktató?
Egyébként amikor úgy vezettem, hogy ült mellettem valaki, sokkal jobb volt, jobban is ment, én is nyugodtabb voltam. Most vezettem életemben először egyedül, és lám, egyből le is horzsoltam a lökhárítót... ezzel is tudna kezdeni valamit egy oktató? Vagy talán már az is elég lenne és segítene a problémámon, ha szoknám a forgalmat egy tapasztaltabb emberrel az oldalamon?
válasza:
válasza: válasza:Rendben, akkor megpróbálok erőt venni magamon és a barátommal gyakorolni, hátha segít valamit.
Nektek egyébként mennyi idő kellett, míg sikerült szorongás nélkül kimennetek a forgalomba? Vagy ez mindenkinél más? Meddig próbálkozzak? Pár hét, pár hónap? Tényleg remélem, hogy sikerül javítani a dolgon, mert nem elég, hogy félek vezetni, a "nem vezetésből" is egyre több vita van közöttünk, és jó lenne ezen változtatni valahogy.
Köszi a biztatást, adni fogok magamnak még egy esélyt, talán kemény gyakorlással tényleg sikerül túllendülnöm ezen a holtponton... legalább is bízom benne. :)
válasza:Ne haragudj, de én kissé lenézlek téged. Tipikus nő vagy, aki minden apróság miatt hisztizik. A vezetés nem ördögtől való, és hasznos is, főleg ha gyereket akarsz. Nem igazán jó dolog kínozni a tömegközeledést használókat a gyerektől.
Na de hogy segítsek is: van, akinek nincs a vérében a vezetés, de úgy gondolom tanulható, maximum nagyobb figyelmet kell neki szentelni. Én autómániás vagyok, már kiskoromban vezettem, imádok is. De exem nem szeretett, de ha jól tudom jelenleg is vezet, bár vagy 20. alkalomra ment át.
Úgy gondolom, hogy nem kellene magadnak mondogatnod, hogy félsz, és tök felesleges ráparáznod, felesleges hiszti az egész. Gondold végig az útvonalat, és maradj higgadt, gondolkodj két lépéssel előre. Ha hisztizel, és f.osol előre az egésztől akkor tuti bajt csinálsz, és az senkinek se jó.
Nekem is volt, hogy ideges voltam, akkor vezettem, mikor apumról kiderült, halálos beteg. Szerencsére már álltam be a garázsba, de meg is húztam a kocsit, elhibáztam azt a mozdulatsort, amit előtte 200x megcsináltam hibamentesen.
Az oktató abban segít, hogy szokd a forgalmat. Nem csak a kocsi irányítását tanítja, az egy része a jogosítványnak.
Barátodnak meg igaza van. Ez tanulható, a félelem legyőzhető, csupán akaraterő kérdése. Ha benne nem bízol, menj oktatóhoz, ugyanaz az eredmény, maximum az oktatónál a placebo is érvényesül, illetve türelmesebb lehet, mint barátod.
válasza:Én 3 autóval tanultam, az első autóm egy Clió volt, majdnem olyan öreg mint én :,D Annyiszor befulladtam mint a szemét, én is féltem városban. Az segített hogy egyedül mentem (meglett a jogsim), egyedül baromi jól vezetek, társasággal nem :D Városban ott kell lenni a topon, figyelni kell, akkor nem lesz nagy gond (hacsak nem jön valami idiota). Jó ötlet ha magad intézed el azt az ügyet, nyugodtan, gondolj arra hogy nem a pokolban vagy hanem egy városban :D Tájékozódj előtte, hjová kell pontosan menni, van-e parkoló és hol, számolgass, hagyj magadnak időt:)
Lényeg hogy ne stresszelj rá mert akkor tényleg nem fog jól menni :) (én szeretek városban közlekedni:))
A párod szokott kritizálni ha vezetsz? Állítsd le. Engem az is frusztrált, hogy az én párom is indig zavart, ha este hazaért, nyomta a kezembe a slusszkulcsot :D Igaz, igaza volt, de van egy határ!
szerintem menj el intézkedni, hidd el tetszeni fog :)
válasza:Jó hír! :D
Adtam magamnak még egy esélyt, ahogy írtátok. :)
Most este rászántuk magunkat (pontosabban rászántam magamat, a barátomat nem kellett érte különösebben nógatni) a "gyakorlásra", és elmentünk egy körre. Elintéztük a bevásárlást és végig én vezettem. :) Nem is ment annyira rosszul, bár a parkolás kissé döcögősen sikerült, meg is jegyezte a barátom, hogy nem tudja, miféle logika szerint csinálom, de erre még azért gyúrni kell majd. De ettől eltekintve azt mondta, egész ügyes voltam. Talán mégsem vagyok reménytelen eset. :)
Köszönöm szépen a tanácsokat és a bátorítást! :)
Tényleg! :) Nagyon jól esett a sok biztatás, hálás vagyok Nektek, hogy nem hagytátok, hogy feladjam! :)
válasza:Kérdező, Te ma nyertél. Legyőzted önmagad, ügyes vagy!:)
Csak arra figyelj, higy a továbbiakban se hanyagold el a vezetést.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!