Mit gondolnátok a helyemben?

Én azt gondolom, hogy akik engedik, hogy a múlt közéjük álljon, azoknak nem lesz jövőjük.

40 fölött voltunk mindketten a párommal, amikor összejöttünk, volt már ez-az mindkettőnk múltjában. Nem hinném, hogy számít. Minden kapcsolat más, másról szól. Ha nem lennél neki elég jó önmagadban, nem ment volna hozzád.

A helyedben nekem sem esne jól, de:

- a partneremet a viselkedése, a jelene alapján ítélném meg inkább

- félspiccesen elődaott rokoni történeteket azért nem kezelném egy az egyben biztos hírforrásnak

- ha nekem is szöget ütne a fejemben, vagy nem érezném magam ettől, akkor én beszélgetnék erről a partneremmel (nem letámadnám természetesen, inkább meghallgatnám az ő verzióját is- egy biztos alapokon álló kapcsolatban azért ennek kell, hogy legyen tere, még ha kellemetlen is a téma)

- az nem esne jól, hogy 3 év alatt ez most derül ki ilyen formában, de valahol azt is megértem, ha valaki nem akar ezzel nyitni

- bár ritkább, van azért olyan, hogy képesek az emberek változni és túllendülni a fiatalkori botlásokon. A múltja miatt eldobni egy jól működő házasságot egy félrészeg pletykára alapozva azért nekem erős lenne

Rákérdezni nyugodtan rá lehet, nincs ebben semmi- sok kellenetlen téma lehet egy pöárkapcsolatban.

Inkább beszéljétek ki, mint maradjon benned egy tüske vagy elinduljon egy bizalomvesztés, mert ha rágod rajta magad, akkor ez borítékolható.

Ha erős a kapcsolatotok, akkor lehet erről is beszélni normális hangnemben, nem számonkérően, kellő nyíltsággal és higgadtan, mert ez már elmúlt, megtörtént, változtatni rajta nem nagyon lehet.

N