Molesztál az osztálytársam, mondjam el a barátomnak?

Bocsi, elég sokáig nem tudtam írni, azóta nagyjából úgy tűnik, hogy megoldódottak a dolgok, csak gondoltam kiemelem a kérdést hátha valakit érdekel, hogy mi történt. Az érdeklődést, meg a tanácsokat nagyon szépen köszönöm.

Az osztálytársam még tovább zaklatott a következő héten többször is, inkább szóban, de az is nagyon rossz volt. Aztán egy reggel barátom, mint általában, elkísért suliba, és elég szótlan, meg rosszkedvű voltam és elég szomorúan váltunk el, mert neki mindig olyan a hangulata, mint amilyen az enyém, és hiába kérdezte, hogy mi bánt. Aztán mikor beléptem a suliba és közeledtem a terem felé, az osztálytársam épp kifele jött és nem mondott semmit, de a szemével ahogy nézett és gúnyosan mosolygott és ez már tényleg semmi, de én nem tudom nálam ott akkor ezzel lett tele a pohár. Nem tudtam bemenni, elkezdtem sírni, és először lassan, hogy észre ne vegyék, majd egyre sietősebb léptekkel elrohantam, ki a kapun és még sikerült utolérnem a barátomat. A nyakába borultam és csak bőgtem. Aznap munkába kellett volna mennie, de miattam nem ment, hanem leültünk egy padra és ott vigasztalt és én mindent elmondtam neki. Utána nagyon megkönnyebbültem. És annak örültem a legjobban, hogy őneki, akit talán a legjobban szeretek, mondtam el először. Csak azt az egyet bánom, hogy nem mondtam el előbb. És azt tanácsolom mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, hogy mindenképpen mondja el valakinek és ne hagyja annyiban! Barátom azt mondta, hogy azon és a következő napon ne menjek suliba, szerdán már mehetek, de csak ha jól érzem magam. Addigra el lesz intézve minden. Én meg kérdeztem, hogy hogyan, meg kértem, hogy ne csináljon semmi meggondolatlanságot, de azt felelte, hogy én csak azzal ne törődjek. Szerdán bementem és semmi különöset nem vettem észre, csak azt, hogy az osztálytársam nem jött be. És nem jött be sem azon, sem a következő napon, és már több mint 2 hete nem jött suliba. És senki nem tud róla semmit, hogy miért. Mondjuk ez nem újdonság, mert már korábban is rendszeresen lógott, volt úgy hogy heteket, de mióta engem macerált, azóta egy napot sem hagyott ki. Még egyik tanár (valamit nagyon félre érthetett) viccesen mondta is nekem, hogy jó hatással vagyok rá. Még azóta sem jött suliba, és mivel már megszámlálhatatlan sok az igazolatlanja, mondta az osztályfőnök, hogy valószínűleg ha ezt nem igazolja, akkor kicsapják. Azóta a bátyám is rájött, hogy mi volt, a barátnőjétől tudta meg másnap (kedden) és ő beszélt rá, hogy mondjuk el szüleinknek is. Elszörnyülködtek azon, hogyan hallgathattam el ezt ilyen sokáig és arra jutottak, hogy ezt nem lehet annyiban hagyni, de mivel a kölyök most el van tűnve és lehet, hogy a barátom is benne van, ezért kivárásra helyezkedtünk. Barátomat én is ők is hiába faggatták a dologról, azt felelte, hogy nincs miért aggódni, minden el van intézve, részleteket pedig azért nem mond el, mert ha nem tudunk semmit, akkor nem is vagyunk felelőségre vonhatók.