Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért akarják a férfiak mindig lenyűgözni a nőket? Miért szeppennek meg, ha a nő is tett le valamit az asztalra?
Először hadd szögezzem le: nem tartom magam se túlságosan szépnek, se túlságosan okosnak, még ha a leírásomból ez is jönne le.
Nem tudom, hogy én vagyok-e ilyen szerencsétlen, de én a pasijaimtól eddig csak a külsőmre kaptam őszinte bókokat és gratulációkat. Szép arc, jó alak stb...
Engem minden barátom eddig (akár komolyabb, akár "lazább") valamire "tanítani" akart. Futni, szerelni, autót vezetni.
Nem tartom magam flegma embernek. Sok hibám van, de irigy sosem voltam. Én mindig őszintén tudok örülni a másik sikerélményének, szívesen meghallgatom, és őszintén tudok gratulálni. Ha szeretem is, akkor meg pláne. De ha én meséltem valamit bármelyik barátomnak, mármint egy sikerélményemet, egy külföldi utazás részleteit, munkahelyi sikerélményt, sportolási sikerélményt, tanulmányi sikerélményt, látom rajtuk, hogy így "megmukkannak" (elnézést, nem tudok jobb szót erre), néha kinyögnek valami olyasmit, hogy "nekem is bele kell húznom, mert még lehagysz"
És nem a randizós-szakaszban vagyunk, mert akkor csak nem fogok kiselőadást tartani arról, hogy én milyen okos és sikeres vagyok, de ha valamit elérek az életben, és meg akarom osztani azzal, akit szeretek, miért kell a másiknak "kihívásnak" felfognia? Ha én tudok örülni, ha a másiknak jó lett az egyetemi átlaga, vagy ötös lett a vizsgája, előléptették, fizetésemelést kapott, új munkahelye van, vagy elmeséli a svájci kirándulását, én miért nem beszélhetek neki Párizsról? Vagy nem is kell Svájcnak lennie, egy bulizós hétvégét a Balatonon is olyan örömmel tudok hallgatni, mintha egy drága utazásról mesélne. Mert Vele kapcsolatos.
Sosem kértem, hogy valaki a tenyerén hordozzon vagy drága helyekre cipeljen. Csak annyit kérek, amennyit adok: őszinte gratulációt és lelkesedést.
Mondjuk, az is igaz, hogy egyedüli gyerekként nőttem fel, jó anyagi körülmények között, szerető és támogató szülőkkel, és megszoktam, hogy a szeretteimmel sosem kellett rivalizálnom, illetve otthonról a feltétel nélküli, önzetlen támogatás (ha nem is feltétlenül anyagi, de érzelmi alapú támogatást)
válasza: válasza:ez most nem párkapcsolati dolog, de hasonló a témához...
én a barátomnak hitt embernek elmondtam, hogy jobb munkahelyem lesz, mivel hogy haladok, egy játékra költhettem, mert pont nem érdekelt az összeg...2 vitánk volt, az egyiknél a fejemhez vágta, hogy én "felvágok a munkahelyemmel" a másiknál meg azt fájlalta, hogy én költhetek gond nélkül a játékra...
persze a vita hevében elég durván mondta...simán irigység...fáj neki, hogy én többet értem el, jobb lehetőségeim vannak...
ismerkedésnél sokan elbizonytalanodnak amikor órási szakadékot látnak a másik fél és önmaga között, legyen az anyagi, érzelmi, vagy bármi más...
ha én sikeres nővel ismerkednék nem élném meg rossz élményként, mert én is sikeresnek mondhatom magam...de azok akik még magukat sem nevezik annak találkoznak olyannal aki náluk sokkal sikeresebb, hát az eléggé megrémítheti őket...
23F
válasza:#3:
a találás sem mind1 azért :)
pl én programozó vagyok, tudnám ecsetelni a rengeteg lehetőséget, pénz keresési lehetőségeket mindent...
de általában annyit mondok, hogy "programozó vagyok" max még a helyet ahol dolgozom...
ha meg kérdezik, hogy mit csinálok, inkább annyit mondok, hogy "programokat írok, de nem részletesem, mert számodra unalmas lenne"...
pedig lehetne érdekesen is mesélni erről, de nem szeretem ha a munkám a téma :)
tehát tudsz tömören lényegre törően beszélni vagy tudsz úgy, hogy csak pislogjanak, mint hal a szatyorban és azt mondják: "azt a kva" (mármint elriasztásképpen)...
23F
válasza:Mert azt szoktuk meg, hogy nekünk muszáj folyamatosan lenyűgözni titeket, mert ha nem tesszük, nem tudtok ránk "felnézni", és megyünk a levesbe. Ez igaz a megismerkedés gondolatának első másodpercétől kezdve az évekig tartó párkapcsolatig. Ugye ha szeretnék megismerni egy lányt, akkor ő elvárja, hogy azonnal legyek az ő mércéje és ízlése szerint totál lehengerlő, különben vagy válaszra sem méltat, vagy "nem tud rám férfiként nézni". A párkapcsolatokban pedig a nőknél mindennapos dolog, hogy mondanak valamit, aztán homlokegyenest mást csinálnak, és ők sem tudják megmagyarázni, hogy miért. Néha nem is fogják fel, hogy mást csinálnak, mint amit előtte mondtak. Vagy éppenséggel jön egy új ember, aki új ingerekkel lenyűgözi, és már hopp, kész is a magyar népmese. Egyszer volt, hol nem volt. Ezért folyamatosan veszélyben érezzük magunkat, hogy mikor leszünk megunva, otthagyva, lecserélve.
Nekem személy szerint nem lenne baj, ha a barátnőm is sikeres lenne és mesélne róla, ha valahogy meg tudna győzni, hogy neki sem, és hogy nem várja tőlem, hogy folyamatosan produkáljam magam.
24/F
válasza:Az emberek alapvetően irigyek. Ráadásul a férfiak egy jelentős része egy kapcsolatban szeret(ne) domináns lenni erőben, észben és anyagiakban is. Az ilyenek úgy gondolják, hogy ennek így kell(ene) lennie (úgymond ez a dolgok rendje), és ez alatt bármiféle sikert/pozitív élményt is értek. És amikor ennek az ellenkezője derül ki, az frusztrálja őket, és megpróbálnak agresszívek, lekezelőek lenni, lekicsinyleni a másik (ez esetben a nő) sikereit. Szüleimnél dettó ez volt a helyzet. Anyu szinte mindenben ügyesebb volt (még a szög beverésben és autószerelésben is...), talán okosabb is, de a család érdekében feláldozta magát és nem épített karriert, viszont elképesztően jól menedzselte a több generációs családot (gyereknevelés, háztartás, vidéki nagyszülők ápolása, családi viszályok elsimítása stb...). Ennek ellenére Aputól folyton csak sárba tiprást meg lenézést kapott, hogy nem vitte semmire. Amikor nagyok lettünk, akkor Anyu vállalkozásba kezdett, és egy-két év alatt már jóval több pénzt keresett Apunál, mert ügyes volt és okos. No, erre megint jött a megalázás és lekicsinylés, meg hogy egyszer mindenkinek lehet szerencséje stb. Csakhogy Anyu több kisebb-nagyobb vállalkozása is sikeres volt (nem feltétlenül nagy pénzekről van szó), és szinte mindenki (ügyfelei, egykori alkalmazottai) szerette, szereti a mai napig is... Ám ahelyett hogy Apu ennek örült volna, egész életében frusztrálta a dolog, és ez inkább agresszivitást váltott ki nála...
Szóval irigység és férfisovinizmus az oka mindennek...
válasza:Hű, hát jó nagy gyökér pasikat fogsz ki...
Én is hallgattam pár embertől, hogy ez lesz, mikor összejöttem a párommal, mert ő "csak" szakmunkás, én meg egyetemista vagyok, és hogy majd rámegy a kapcsolatunk, irigykedni fog. Hát, nem jött be nekik, mert a barátom felnőtt agyilag, és mindenkinél őszintébben örül, ha valami vizsgám jól sikerül pl, meg minden más kisebb-nagyobb sikeremnek is örül, lelkes, támogat mindenben. Nagyon szívesen segít bármiben, ha kérem, de ha nem kérem, akkor nem tukmálja rám a dolgot..
Szóval nyugi, nem minden férfi ilyen. Vannak rosszindulatú, irigy emberek mindkét nemben bőven, meg kell próbálni őket minél messzebbre elkerülni, ennyi.
válasza:Én nem beszélhetek minden nő és lány helyében, de az én elvárásaim a következőek:
1. Ha hülye voltál, vállald a felelősséget és ne másra mutogass.
2. Ha el akarsz valamit az életben, tegyél érte, vagy ismerd be, hogy nincs elég akaraterőd, de akkor ne panaszkodj.
3. Persze, tök jó, ha a férfinek sok pénze van, és érdekes élményekkel tud szolgálni, és okos, intelligens, és sok témában tájékozott. A randizós-korszakban valamilyen szintén, oké, hogy többnek állítjuk be magunkat, de amikor fél év után is azt látom, hogy a barátom irreálisan költekezik, hogy engem lenyűgözzön, ajándékokkal halmoz el, drága utazásokra visz, ahelyett, hogy hagyná, hogy néha én is beszálljak a költségekbe.
4. Igen, elvárom a férfitől, hogy nyűgözzön le, de nem olyan értelemben, amiben ti gondoljátok. Legszívesebben a nyakába borulnék és összecsókolnám a barátomat, ha azt tapasztalom, hogy engem is enged a "reflektorfénybe", és nem akar előttem villogni. Nem kell mindig, mindent jobban tudnia. Szerintem nagyszerű jellemre vall, ha valaki tud segítséget kérni, és elfogadni - nem feltétlenül tőlem, hanem mondjuk egy szakembertől.
Az apám nagyon szeret engem, de sokszor volt már olyan, hogy azért kerültünk "szrba", és vesztettünk pénzt, mert a férfiúi hiúsága nem engedte, hogy a "nők beleszóljanak a férfiak dolgába", mint a pénzügyek, a szerelő kihívása, befektetés, autóvásárlás.
Számomra a férfi azt jelenti, hogy képes felelősséget vállalni a tetteiért. Hogy egy bizonyos életkor után, amikor már nem csak magáért, de másokért is felel (feleség, gyerekek), képes félretenni az egóját, és a közös jót tartani szem előtt.
Egy érett párkapcsolatban nincs rivalizálás. A férjem sikere, az enyém is; a feleségem sikere az enyém is.
A férfi legyen a családfő, oké, de nem attól lesz családfő, hogy szabotálja a felesége karrierjét, mondván "nehogy a nő legyen a kenyérkereső", hanem arra gondol,hogy abból a pénzből mi mindenre lehetne költeni, vagy mire lehetne félrerakni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!