Mit tegyek most a menyasszonyommal?

3 éve vagyunk együtt, együtt is élünk, nagyon szeretem és tervezném vele az életet, vele viszont gondok vannak.

1 éve kb pánikbetegség tört ki rajta, nagyon sokat van rosszul, már nem is dolgozik, csak otthon gubbaszt. Egyszer szeret, egyszer nem. Megbeszéltük már, hogy soha nem volt belém annyira szerelmes, mint én belé. Én ezt már elfogadtam. Sokszor hangoztatja, hogy szeret, mint embert, de nem szerelmes és ez őt nagyon bántja. Azt mondja nem tudja elképzelni, hogy gyereket szüljön, vagy velem élje le az életét. Folyton el akar hagyni, el akar költözni, máskor meg az ellentétjét mutatja és ölelget, bújik stb. Az agya folyton pörög, nem tud kikapcsolni, nem tud megnyugodni. Minden problémát felnagyít, menekül a felnőttéválás elöl szerintem. Aggódom miatta, mert nem javul, nem találja a helyét, azt mondja semmi nem érdekli hosszútávon, egyre kevésbé akar kimászni a gödörből. A pánikbetegségét is sokszor hozzám köti, hogy azért van, mert nem szeret igazán és ez folyton nyomja őt. Azért vagyok bizonytalan, mert egyszer ilyen, máskor olyan, egyszer szeret, egyszer nem. Mondtam neki, hogy menjen pszichológushoz, és hozza rendbe magát, ha azután is el akar menni, elengedem. De így nem akarom, félek, hogy még lejjebb csúszna csak. Sokszor már tényleg nem tudok rajta kiigazodni mi az igazi énje. Olyan mintha nem tudna szeretni, nem tudna kötődni. Barátnői se nagyon vannak, nem igényli az embereket. Mikor megismertem dolgozott, pörgött, vidám volt. Alapból is inkább introvertált, de ennyire elkeseredett, életunt, soha.

Én lennék talán tényleg az oka, hogy nem boldog, csak nem mer kilépni?