Menyasszonyommal 4 éve voltunk együtt (1,5 hónapja a menyasszonyom)! 5 napja szakított velem, mer sokmindent elrontottam, amiket beláttam, de ujabb esélyt nem kapok. Kérdés: öngyilkosság vagy reménykedés?

4 évig nem volt komolyabb gond majd másfél hónap alatt meg világosodott, hogy nem illetek össze meg te vagy a hibás? Ez csak nekem tűnik kamunak?

Szerintem öngyilkos semmiképp se legyél, mert azzal minden jövőbeli lehetőségtől elvágod magad. Talán egyszer mégis visszatalál hozzád. Vagy jön egy még erősebb szerelem, ami elbírja a hibáidat.

Az öngyilkosság gyengeség. A gyenge és jellemtelen emberek fordulnak ehhez a módszerhez, illetve azok, akik fel akarják magukra hívni a figyelmet (ez a típus az, akinek nem szokott sikerülni a dolog, mert időben beviszi a mentő...). Ha te is úgy érzed magadról, hogy nincs miért élned, és nem tudsz semmit adni az emberiségnek, vagy a világnak önmagadból, és csak akkor érsz valamit, ha van melletted valaki, akkor tedd meg, és egy gyenge jellemmel kevesebb lesz holnaptól. A reménykedést meg alapból kizárnám, tök felesleges. Ha már nem szeret és nem akarja folytatni, az nem véletlenül van. Talán megérezte rajtad épp ezt a gyengeséget és nem tud rád férfiként tekinteni többé, így meg hiába reménykedsz, attól csak rosszabb lesz, mint most. Szóval mivel én nem támogatom se az öngyilkosságot (bár van, akiért nem kár), se a felesleges reménykedést és önsajnálatot, mártírkodást, így egy okosságot tudok tanácsolni: lépj tovább és kezdd el élni az életed, ne egy nem létező párkapcsolatba ragadj bele. Dolgozz, alkoss, tanulj, láss világot, tégy minden nap valamit másokért és önmagadért. Persze gyászold meg a kapcsolatot, ez egy természetes dolog, de ne süllyedj el a gyászban. Ha pedig túlléptél nyiss új emberek felé, és egyszer bizonyára eljön a te időd is, és lesz egy olyan párod, aki úgy szeret, ahogy vagy, és nem hagy el 4 év után.

Attól, hogy világvégének érzed a helyzeted, még nem az. Öngyilkosság kizárva. Tanulj, dolgozz, élj. az idő mindent elsimít és jön majd egy jobb. Mert mindig van jobb, bárki bármit mondd. Aztán majd évek múlva nevetni fogsz ezen, hogy ilyen idióta voltál és hogy fájhatott ennyire. De addig ki kell bírni. Kitartás kell! Viseld el, szenvedj, ez az élet rendje. Éld át. De nem kell öngyilkosnak lenni. Mert nem éri meg. Később majd belátod, milyen hülyeség lett volna. Csak most tűnik nehéznek. Ez egy kihívás. El tudod-e viselni. És el tudod. Nem kell hallgatni a hülye szöveget, hogy lépj tovább. Ne lépj. Éld át a gyászt, hogy elhagytak. De mennyire hiányzik. És idővel vedd észre, hogy ahol egy ajtó bezárul, ott egy másik kinyílik. Szabad vagy, új lehetőségek. Új, jobb emberek. De erre készen kell állni. Mint mondtam, az idő segít. Küzdeni kell, az élet a küzdés maga. Bölcsebbé, erősebbé tesz! És jobbá.