Voltatok már hasonló helyzetben? Mi lehet a megoldás?

Az a helyzet,hogy 5éve vagyok együtt a párommal,ebből kb.4éve élünk együtt.Hatalmas szerelemnek indult,előtte barátok voltunk és az első perctől kezdve volt valami különleges benne(termeszetesen mindenki így van a párjával:).Aztán ott kezdődtek a gondok pár hónapja,munkanélküli lettem.Minden délután alig vártam,hogy hazaérjek(ő hamarabb ment dolgozni így hamarabb ért haza),hogy tudtam az ajtóban mosolyogva vár,leültünk megbeszélni kinek milyen napja volt,este összebújás,közös vacsora stb.,gyakran találkoztunk a barátaimmal,neki nem nagyon vannak ,de az ő családjához is elég gyakran eljártunk,meg kirándulni ide-oda.Aztán ahogy munka nélkül lettem,először jól éreztem magam,kaptam támogatást pár hónapig a pénzzel nem is volt így gond.Csak hogy,voltam korábban depressziós és sajnos pánikbeteg..elkezdtem gondolkodni,mindig túl sokat gondolkodom.Először meg voltam győződve arról hogy IBS(irritalis bel szindromam van)mert ment a hasam pár napig.Szóval ezt csak azért írom le,hogy ilyen szinten bele tudok betegedni a sok gondolkodásba.És volt egy eset ahol kicsit összevesztünk, túl sokat aggódom miatta,hogy nehogy valami baja legyen stb. És utána elkezdtem gondolkodni,hogy boldog vagyok-e szeretem-e eléggé(mi az hogy eléggé?)stb.Sajnos egyre rosszabbul érzem magam emiatt,nem találkozok senkivel,a barátaimat elhanyagolom,anyukámékat nem látogatom,mert ezen agyalok..Neki is elmondtam,akkor megkönnyebbülök,ha beszélgetünk ezekről,kérdezte hogy szeretem-e,és nem tudok mást mondani,mert ránézek és Igen,szeretem. Mégis állandó bizonytalanságban vagyok,folyamatosan mellette vagyok, nem járok sehova külön(mondjuk találtam munkát szóval ez változni fog.)Egyik percben feleségül mennék hozzá a másikban teljesen bizonytalan vagyok magamban. Sokszor nézek parkapcsolati tanácsadás után, meg ,hogy menthető-e a kapcsolat.Teljesen rögeszmémmé vált ez a dolog,nem nagyon merek menni sehova "nehogy rájöjjek ,hogy mégse szeretem" és hasonló hülye gondolataim vannak. Múltkor Anyukám kórházból hazament,elmentem hozzá a barátom nélkül és mikor jöttem hazafelé újra az a jó érzés volt,hogy de jó hogy láthatom,hogy semmi kétségem az érzéseim felől hiszen hiányzott.Tudom van ettől sokkal rosszabb helyzet is,de én mégis nagyon félek,hogy mi lesz ebből.Mindenképpen szeretném megmenteni a kapcsolatot,szeretnék Vele maradni,de sokszor annyira bizonytalan vagyok,mert semmi mást nem teszek csak ezen rágódok. Kérlek ne nézzetek hülyének!köszönöm előre is a segítséget!