Vajon mi történt?

A párommal majdnem hat hónapig voltunk együtt. Azt tudni kell, hogy ő 35, én meg 23 vagyok. Pár napja szakítottunk, de nem igazán tudom, miért, úgy érzem nem mondja el a valós okot. Igaz, sokat veszekedtünk, de ezek sosem tartottak sokáig és leginkább abból fakadtak, hogy keveset tudtunk találkozni vagy én aggódtam érte, mert nem jelentkezett (ilyenkor besokallt, eltűnt a világ elől, eléggé magának való). De nagyon sok terve volt velem, hogy majd együtt élünk, miután összeszedi magát anyagilag (adósságok, pénzgyűjtés, most az apjával együtt él egy lakásban), veszünk egy kertes házat, de akár albérletbe is mehetnénk. Azt is mondta, hogy már a család része vagyok, "jegyzetelt", mit szeretek, hogyha majd tud, tudjon nekem ajándékokat venni, az anyukájának is be akart mutatni. Erre én persze mindig mondtam, hogy nekem nem kell. Egy hete még találkoztunk, nagyon jó volt minden, alig akartuk egymást elengedni, mondta is még, hogy hétvégén találkozhatunk, de nem mondja biztosra, következő héten meg mondta, hogy biztosan rá fog érni. Aztán azon a hétvégén kérdeztem, hogy mi van vele, írt, hogy elkezdett egy másik helyen is dolgozni és nagyon fáradt, most pihen egy kicsit. Másnap láttam, hogy tényleg nagyon fáradt és mondta is, hogy most szerdán is szabad a munkahelyén, így megy dolgozni a másikra. Mondta, hogy most egész nyáron ez lesz, jó, ha lesz két szabadnapja egy hónapban. Én meg kicsit felkaptam a vizet, mert azt hittem szerdán együtt leszünk, ő erre azt mondta, hogy "bocsánat, hogy rendbe akarom tenni az életem". Aztán később már azt írta, hogy pihentessük egy ideig a dolgokat, mert nagy a káosz az életében, este már szakítottunk, de úgy érzem, hogy csak mondvacsinált okokkal, hogy sokat veszekedtünk meg lehet, tényleg nagy a korkülönbség. Közben meg olyanokat mondott, hogy megborultak a tervei, nagyon sok mindent szeretett volna most, ami nem fér bele és egy kapcsolat is ilyen. Meg felbukkantak emberek a múltjából, akiknek nem kellett volna. És lehet, hogy 1-2 hónap, de akár 1 év is lehet, mire összeszedi magát és most nincs szüksége senkire, egyedül akar ezzel megbírkózni. Egy hete még azt mondta, hogy most már jó lenne, ha megismerném a környéket, ahol lakik. Mindig mondogatta, hogy szeret, nem is hinném mennyire, tervezett velem. Akkor mi történt? Arra gondoltam, hogy valami súlyos pénzügyi gondja támadt, ami eddig is volt, mert mondta, hogy kb. két év, mire rendesen együtt lehetünk, külön házban. Amikor megemlítettem a szakítás alkalmával, hogy szerintem az előző barátnői se viselték volna jól, ha nem tudtak volna együtt élni, akkor kicsit felkapta a vizet és mondta, hogyha nem zavart, hogy az apjával él, akkor miért mondtam ezt, én meg mondtam, hogy egyáltalán nem úgy értettem. Mert engem nem zavart soha a pénztelenség, mert én is elég rossz körülményekből jöttem. Ő volt, hogy mondta, hogy zavarja, hogy szülinapra, névnapra nem tudott semmit sem venni nekem és volt, hogy kölcsönkért tőlem. De azt mondta, ne várjak rá. Tudom, hogy szeretjük egymást, de nem tudom mitévő legyek.