Hogyan lépjek ki a párkapcsolatomból a lehető legkisebb fájdalommal?

Nem akarom megbántani, de már mondhatni csak barátok vagyunk, aszerint is viselkedünk. Tudom, ha elhagynám, összeomlana... Én vagyok neki az egyetlen, aki szereti és foglalkozik vele - lelkileg is. A barátai nem olyan közeli barátok már, a családjára pedig nem nagyon számíthat. Ezért is lettem én az elsőszámú az életében.

Az a helyzet, hogy nem vonzódik hozzám. Lassan 1 éve (közel 2 éve vagyunk együtt) kb. havi 1-szer szexelünk, és az is olyan "kényszerű" volt, mert "muszáj", hiszen a párkapcsolatban a "párok szoktak szexelni". Kb. ilyen is volt a minősége is - egyenesen fájt már néha, mert éreztem, már én sem kívánom őt annyira. Csókolózni sem szoktunk, szinte csak szàjrapuszik vannak. Én ebbe belefáradtam, fiatal vagyok és vágyom a szenvedélyre. Én kívánnám és szeretném őt ha hagyná, de ő hónapokig csak elutasított, visszafogta az egész "tüzet" bennem, és nem volt meg a kölcsönös vonzalom. Úgy érzem kiszerettem belőle. Szeretem őt, de már csak barátként. Ő vette el a szüzességem, ezért mindezidáig nehéz volt tudatosítanom még magamnak is, mert kötődtem hozzá, de mostmár biztos vagyok benne, hogy nem szeretem.

Szeretnék valahogy kilépni ebből a lehető legkevesebb fájdalommal... Van hasznos tanácsotok számomra? Megköszönném!

20L