Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nők, ti is rosszul éreznétek magatokat a helyemben? Ha ilyen lenne veletek a párotok?
A párom egy jó ideje nem visz el sehova, hétvégi programunk, hogy takarítunk nála, ugyanis több mint egy éves kosz felgyűlt és eddig csak ott takarított, ahol a papok táncolnak, tehát csak alapdolgokat csinált meg. Felajánlottam, hogy segítek neki, nagy nehezen nekiállt, most úgy néz ki a helyzet, hogy én csinálom a munka nagy részét, mert ő eltököli az időt.
Én főzök ez idő alatt, mert ő takarít, persze alig halad vele, így hetek óta későn fekszem, reggel kelek munkába és kezdődik előről.
Emelett nem megyünk sehova, nagyon rég hívott el étterembe, kávézni, fagyizni, sütizni kb. soha nem hívott el, elmondtam neki őszintén, hogy nekem ez az igényem néha, kiakadt rám, hogy nekem az már nem is jó, ha csak otthon összebújunk stb.
Szörnyen érzem magam, azt mondta, változtatni fog, de szerintem csak azért mondta, hogy vége legyen a vitának. Most megint jön a hétvége, nem emlegetett semmilyen programot, ötletet. Már ott tartok, hogy szervezek egyedül magamnak valamit, persze, arra szörnyen megsértődne.
Valamit túlreagálok? Túl nagyok az igényeim? Amit megteszek érte az teljesen természetes?
Utolsó, szövegértés az megy? Leírtam kétszer is, hogy leültem megbeszélni vele.
Egyébként a takarításért cserébe nem várok semmit, de azért mégis jól esne valami, hiszen napok óta nem alszom eleget, csak hogy megcsináljam (helyette), mert ugye nem az én dolgom lenne az ő lakását is takarítani. És azt is írtam, de leírom neked mégegyszer, hogy amíg én egy egész helyiséget A-tól Z-ig fullra kitakarítok, ő összeporszívózik. Amíg én megcsinálok 5 polcot, ő megcsinál egyet. Ez már lassan nem a segítség, hanem a helyette megcsinálás kategória.
És rohadt sok munka van vele, szóval egy kávé vagy egy fagyi, vagy egy vacsora az a minimum lenne.
Lehet nagy elvárás ez, de magamból kiindulva, ha én áthívok valakit segíteni, akkor meghívom ebédre vagy valami, nála meg eközben még a bevásárlást meg a főzést is én intéztem (nem adott bele pénzt, tehát ebből ezt is vedd figyelembe).
válasza:Igen, és ha már beszéltél vele, de nincs hatása, akkor mi vársz? Neked attól jobb, ha más nő is rosszul érezné magát a helyedben? Attól a párod hálásabb lenne?
Én azt írtam, hogy üljél le vele beszélni, és higgadtan magyarázd el, hogy te nem vagy boldog, ne csak rinyálj hogy de ő mért nem képes erre.
Szó szerint ezt kell mondani, hogy téged ő így nem tesz boldoggá, nem tudsz rá férfiként nézni már.
Azt meg döntsd már el, hogy TE AJÁNLOTTAD FEL, vagy Ő HÍVOTT ÁT, mert a kérdésedben még te ajánlottad fel, de a kommentemre írt hozzászólásodban már azt írod, hogy ő hívott át.
És még mindig elvárod a segítségedért, hogy valamivel meghálálja - fagyi, kávé, vacsora a minimum (te írtad!), mert ha nem várnád el, nem vernéd magad arra, hogy nem kapsz semmit se viszonzás gyanánt.
Ha eleged van, hogy te takarítasz helyette, mondd meg neki, és ne csináld tovább.
Ha nem tetszik, hogy nem viszonozza az "önzetlenségedet", akkor mondd meg neki, hogy ha te már ilyen kedves vagy, és segítesz neki kitakarítani a lakását, akkor valamilyen formában viszonozhatná.
Bár ez még mindig nem segítségnyújtás, hanem kb "kifizetteted vele" azt valamilyen más formában, hogy te a lakását kitakarítod.
Azon meg ne lepődj meg, hogy ha szóváteszed, hozzád vágja, hogy ő nem kérte a segítségedet és önként mentél takarítani.
válasza:Azt meg egyenesen nem is értem, hogy miért te vásárolsz be neki és főzöl rá, ha együtt sem éltek.
Talán egy 5 éves a párod, aki nem tudja magát ellátni?
Ha igen, és neked ez nem tetszik, akkor minek vagy vele?
A takarítás régi téma, hónapok óta tervezi, hogy nekiáll. Először megkérdezte, hogy segítek-e neki, igent mondtam. Hónapok teltek el és még nem állt neki, én meg mondtam, hogy na, akkor álljunk neki most már, segítek. Tehát először ő kérdezett rá.
A megbeszélés higgadt volt elsőnek. Másodszor már nem annyira. Sajnos nem tudom megőrizni a hidegvérem a végtelenségig. Azt mondta, ő el akar vinni mindenhova és el is megyünk. Vártam, nem mentünk. A második beszélgetés nemrég volt, azóta sem jött szóba, hogy mit csinálunk hétvégén, persze, lehet, hogy ha hazaérek előáll valamivel, de a tapasztalataim alapján ezt kétlem.
A bevásárlást én intéztem, mert előbb végeztem a munkahelyen, ezzel nincs is baj, mert amúgy felesben szoktuk, csak most az utóbbi időben csak én csinálom és már azért megterhelő anyagilag is és fizikailag is a cipekedés. Ezt is mondtam neki, csak mondom.
És igen, jól esne, ha kifejezné valamivel a háláját, nem azért mert fizetséget akarok érte vagy bármi, egyszerűen csak jól esne. És nemcsak emiatt viszonzás gyanánt, hanem amúgy sem visz el, érted. Akkor meg ha két hete már csak minden egyes nap takarítok nála délutántól késő estig és még a kajáról is én gondoskodom, akkor hogyne esne szarul, hogy ennyi nem jut eszébe. És ez nem a pénzről szól, hanem a figyelmességről.
De még valami, 79%-os, lehet, én voltam félreérthető, de én nem a segítségemért cserébe "várom el" ezeket az apróságokat, hanem egyébként. Máskor sincsenek meg ezek, pedig egy ideje már együtt vagyunk. És ha amúgy sosem hív meg semmire, mert mindent felezünk meg nem is megyünk sehova, akkor legalább a segítségemért cserébe hálából, kedvességből, figyelmességből stb. felajánlhatná.
És mielőtt jönnének az oltások, igen, szoktam neki vinni meglepiket, egy pólót, a kedvenc piáját, de kapott már csak úgy ágyneműt is, sokszor bevásárolok és megsütöm a kedvencét stb. Tehát én is költök rá, fordítva annyira nincs így és igen, kezdem azt érezni, hogy sokkal többet adok bele a kapcsolatunkba, mint ő.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!