Miért kell a férfiaknak azt érezniük egy kapcsolatban, hogy "szükség van rájuk"?

Ez egy nagyon jó kérdés, és engem is érdekelne a válasz. Eddig az összes kapcsolatomban, sőt férfiakhoz való családi,baráti viszonyomban megfigyeltem ezt a szükséget náluk.

Rengeteg konfliktus forrása az, hogy a férfiak nagyrésze egy esetleges problémahelyzetben mindig magára gondol, és ösztönösen elvárja,hogy a nő vagy gesztusaival vagy szavaival kifejezze, hogy szükség van rá, fontos számára - képtelen félretenni az önérzetét, és a problémára koncentrálni. Sok sértődés, probléma okozója ez.

A nők többsége problémahelyzetben épphogy erősen lép fel,a talpára áll. A férfiak pedig általában elhagyják magukat, ami nagyon irritáló tud lenni.

Emelett igen, ott vannak azok a gondok is, amiket te említettél. Rengeteg férfit sért, ha a nő nem őket kéri meg erre vagy arra, nem tőlük várja el a védelmet/segítséget, hanem maga is megoldja. Ez egy olyan szintű pszichológiai konfliktus, amit én nem bírok felfogni. A saját önbizalmuk, önmegerősítésük megvalósulását mástól várják el, és maguk képtelenek ennek előteremtésére.

Szeretik hasznosnak érezni magukat, ahogy mindenki. Ha minden munkát kiveszel a keze alól akkor jobb esetben lázad, rosszabb esetben ellustul (például édesapám, akot anyám kb kiszolgál, amiből mostanra lett elege).

Plusz a szeretet egyik kifejezési formája, ha ellátnak feladatokat, amik egy nőnek nehezebb lenne. Nem azért, mert önállóan nem boldogul, hanem mert nem hagyja, hogy megcsinálja, mert nincs szükség rá.

Én is egy borzasztóan önálló és erős nő vagyok, de párom nem hagyja, hogy mindent én csináljak. Elmosogat, ha úgy van, reggelit hoz be nekem, viszi a táskámat, vagy bevásárlásnál a kosarat és még sorolhatnám. Mindet meg tudtán csinálni egyedül, de nincs rá szükség. Ő boldog, amiért segít nekem, még az ajtókat is kinyitja nekem, előre enged. Szerintem ez nagyon udvarias és dicséretes magatartás.

Néha hagyni kell, értékelni és viszonozni, ha úgy van.