Egy kapcsolatban szükség van megalázkodásra? Behódolásra?

Igen, inkább egoféltés, jól mondták előttem, meg rivalizálás,

illetve alkalmazkodás, kompromisszumképesség és együttműködési szándék hiányát jelzi. Jóra nem vezet. Előbb-utóbb megszűnik a beszélgetés a két ember között, egyik sem enged, aztán jön a vitás válás...

Érdekes, mert nálunk valahogy pont fordítva van. Az elején, amikor még nagy volt a szerelem, rózsaszín köd, meg hasonlók, akkor soha nem kértünk bocsánatot, ha összemartunk valamin. Valahogy mindig csak úgy elmúlt a harag. :D :D

Aztán ahogy összecsiszolódtunk, sokkal könnyebb lett belátni, hogy hibáztunk, mindketten sokkal könnyebben kérünk bocsánatot, mint az első években. :)

A bocsánatkérés nem megalázkodás, és nem is behódolás.

Értelmes ember felfogja, ha hibázott, ha épp nem neki volt igaza, és egyszerűen bocsánatot kér. Aki erre nem képes, annak semmilyen kapcsolat nem való szerintem, hisz az egóját nyilvánvalóan többre értékeli.

Egy kapcsolatban nincs szükség megalázkodásra,behódolásra. Viszont szükség van kompromisszumkészségre. Természetesen mindkét részről. Különben nem lesz normális a kapcsolat. Lehetőleg ne feküdj le este haraggal a szívedben. Na ez a nehezebbik rész.

Ökörköri

Aki azért nem kér bocsánatot, amikor megbántotta a másikat, mert az egoját félti, önbizalmát rombolná, akkor az ne kezdjen párkapcsolatba. Ott ugyanis nincs ilyen.

De egy normális emberi kapcsoltban sem...ha hülye voltam, bocsánatot kérek. Ez teljesen alap.

Nekem a család női ága azt tanította: "Első a békesség, utána jön az igazság". Ha apróbb dologról van szó, nem várom el hogy a férjem térden csúszva kérjen bocsánatot. Megelégszek egy "bocs, tudom hogy ezt elb.sztam"-mal is :-)))

A behódolás nekem az, ha csak a másiknak lehet igaza és ha az egyik fél hibázik, akkor már le van hordva a sárga földig de nem tesz semmit, mert ez a természetes.