Párom beköltözött a házamba. Mennyit engedhet meg magának?

37 éves nö vagyok. Másfél éve vettem egy házat hitelre. A részleteket egyedül fizetem, el tudom tartani magam egyedül, meg tudok állni a lábamon. Párommal (33) másfél éve vagyunk együtt, elötte rövid ideig már ismertük egymást. Nagyjából azóta lakik nálam, mióta megvettem a házat. Neki volt egy kis bérelt lakása, amit 1 év itt lakás után megszüntetett. Kapcsolatunk nem túl jó, sajnos sokat vitatkozunk, több dolog miatt is. Neki az életvitele miatt semmije nincs, nagyon szórja a pénzt, itt nálam a rezsi és a kaja felét fizeti. Nem tud felmutatni semmit ennyi idös korára. Ami engem nagyon zavar és mások is észreveszik, hogy egyre jobban befurakszik ide, értsétek úgy, hogy lassan már semmi szavam nem lesz a saját házamban. Próbál domináns lenni, de én ezt nem szeretném. Pl. én nagyon rendszeretö vagyok, ö inkább rendetlen, széthagy mindent. Szinte minden nap arra jövök haza, hogy levetem a kabátomat és nekiállok utána pakolászni. A levetett ruháit rendszeresen a konyhába a szék támlájára teszi, de nem egyet vagy kettöt, hanem amennyi ráfér. Én már nem is szólok neki, mert nem szeretek vitát gerjeszteni, hanem fogom és elrakom onnan. Tegnap viszont (már nem elöször) rámmordult, hogy "azokat hagyd ott, foglalkozz a magad dolgával. Az eddig is mindig ott volt és ott is fog maradni." Az elöszoba bútort használja a ruháinak, a hálószobában pedig a szerszámait tárolja és ebböl nem enged. Vagy: meghívja a barátait, kb. 6 embert grillezni, és én tudom meg utoljára, hogy ekkor és ekkor ennyi embert hívott ide. Ezt így tényként közli velem, miután a barátok elfogadták a meghívást. Volt már olyan is, hogy számomra idegeneket, miközben én dolgoztam ide hívott és mint egy idegenvezetö, büszkén végigmutogatta a házat. Ezt is csak véletlenül tudtam meg.

Egyrészt nem látom be, hogy a saját házamban nem "enged" rendet tartani. Én azért vettem ezt a házat, hogy jól érezzem magam benne és nem a szétszórt cuccait akarom kerülgetni. Nem látom be, hogy még én alkalmazkodjak az ö életviteléhez. Másrészt tisztában vagyok vele, hogy senki nem fogja nálam otthon érezni magát,ha nem pakolhatja oda a cuccait, ahova akarja. Nyilván a barátait is szívesen fogadom, de elvártam volna, hogy elöször velem beszélje meg. Ö nagyon szeretne itt maradni, egy kertes ház nyilvánvalóan kényelmesebb, mint egy kis luk a 4. emeleten, ami ráadásul 3-szor annyiba került neki, mint itt a lakhatás. Többször is felhozta már a témát, hogy ö itt lóg a levegöbe, mert neki itt semmije nincs, és ha velem történik valami, akkor vele mi lesz, föleg ha ö ide invesztál is. (Azért már költött a házra valamennyit). Tervbe vett egy nagyobb összegü hitelt is, amit a házra akar költeni, hogy még több beleszólása legyen itt a dolgokba. Miután háromszor átbeszéltük, hogy miért nem akarok további hiteleket a házra, akaratom ellenére elment a bankba és megigényelte a hitelt.

Kérdésem az, hogy véleményetek szerint hol a határ, mennyit kéne türnöm, tolerálnom, ill. mennyit engedhet meg magának a másik fél? Jogosan érezheti magát "teljesen" otthon?