Barátnőm választás elé állított! És nem tudom mi a helyes megoldás! Mit tegyek?

És tőled várja a lakást, autót? Wow.. Tanulj tovább! Mellette dolgozhatsz is, amennyire időd engedi, sokan csinálják ezt.

A helyedben hagynám a barátnődet.. persze nem tudok rólatok semmit, de úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás minden másban is megnyilvánul és egyáltalán nem szimpatikus.

Pedagógiai főiskolai végzettséggel pedig nem sokra mész, kell hozzá a mesterképzés!

nos akkor bnőd is szépen elmegye melózni, és ő adja a lakás, kocsi felét.

vagy neeeeem? te add??? akkor dobd ki!

A barátnőd egyértelműen nem hajlandó semmilyen kompromisszumra, ő kitalált valamit, ami mellől nem tágít. Ez már az a kategória, ami kicsit azt sugallja, hogy neki tök mindegy, kivel van, csak teljesüljenek az elvárásai (család, létbiztonság). Ha egy kicsit is szeretne téged, akkor megpróbálna támogatni a céljaid elérésében, de ehelyett ő csak saját magával van elfoglalva, és undorító módon ultimátumot adott neked. Vagy feladsz mindent, vagy őt. És őszintén szólva egy ilyen barátnőt lehet, hogy nem kár feladni...

Egyébként az oké, hogy fejezd be most a tanulmányaidat, de a pedagógiai főiskolát ha most befejezed, akkor ezzel el fogsz tudni helyezkedni? Pillanatok alatt a barátnőd segge alá tudod tolni az autót, lakást, családot? Mert én ezt kétlem. Ő tisztában van azzal, hogy ez így is úgy is egy hosszú menet lesz?

Egyébként meg azért, mert diák vagy 24 évesen, még nem kéne lenéznie. Látszik, hogy neki az kell, hogy aki mellette van, azzal fel tudjon vágni. Egy diákkal nem tud, mert még nem raktál le szerinte semmit az asztalra. Mi még fiatalabbak vagyunk a párommal, de mindketten olyan területen tanulunk, ahol természetes, hogy 24-25 évesen még mindig egyetemre fogunk járni, csináljuk a képzéseinket, pedig időben, érettségi után elkezdtünk továbbtanulni. Sőt, én nagyjából 28 éves koromig fogok tanulni, habár mellette már fogok tudni a szakmában dolgozni is, de sosem mondta a párom, hogy elege van a tanulásból és vagy ez vagy ő. Ez szánalmas.

Szard már le az ilyen nőket, akik 25-28 évnél fiatalabb férfiakat akarnak befogni maguk mellé.

1. Teljesen megértem, ha egy nőnek sokkal korábban jön el a vágy a családalapításra, biztonságra mint egy férfinak. Ez így normális, biológiailag ilyenek vagyunk hogy a nők inkább 22-28 évesen, a férfiak inkább 28-35 évesen állapodnának meg ha a testük és szükségleteik után mennek. (A pontos éven lehet vitatkozni, de az biztos hogy a nők általában korábban.)

2. Te még olyan életszakaszban vagy, ahol előtted az élet. Fejezd be a sulit ahogy eltervezted, kezdj el dolgozni és vagy építs karriert, vagy szerezz valamilyen biztonságos, jól fizető állást majd és alakítsd ki a saját életed a kövi 5-7 évben. Te is ezt szeretnéd és a nagyon rövid leírás alapján amit adtál, ez lenne neked a legjobb.

3. Személyes tapasztalatból beszélek. 23 éves vagyok és pénzügyet tanulok. A barátnőm (21) akivel tavaly majdnem egy évig voltunk együtt, állandóan a jövőről, családról, megállapodásról beszélt és nyaggatott. Eltérő céljaink voltak. Ő 3-5 éven múlva szeretett volna gyerekeket, én inkább 6-10 év múlva. Ő inkább otthon ült volna a szülővárosában vagy a környékén, én pedig inkább vagy a fővárosba költöztem volna, vagy szintén külföldre mentem volna kalandozni a diploma és némi pénzkeresés után.

Semmi baj veled. Hagyd ott a nőt, ne engedj neki mert nem egyeznek az életcéljaitok. Különböző életszakaszban vagytok. Ő már megállapodna, gyerekei lennének, külföldre menne. Rád ezekből egyik sem igaz szinte. Nem illetek össze ezekben. Hagyd a fenébe és a saját céljaidat nézd.

Nem kérdés, tedd ki a csajt.

Éveket fektettél bele, és még messze vagy a céltól. Ha ezt most abbahagyod, az éveid kidobtad az ablakon.

Egy év nem a világ, és gondolom nem egy 42 éves nő a barátnőd, akinek már minden elpazarolt év számít, ha gyerekvállalásról van szó.

Egyébként ő hogy áll? Jó munkahely, saját lakás, saját autó megvan? Vagy legalább a felére a pénz?

Nekem pl. úgy lett jogsim, hogy az első keresetemből elkezdtem, aztán lassan, de biztosan meglett. Ahogy épp volt pénzem. Egy fillért nem adott rá senki.

Kocsim hasonlóan, egy kicsit félretettem, aztán a saját fizetésemből törlesztgettem.

Ezekhez nem kell a pasi fizetése, ezt önerőből is meg lehet oldani.

Akinek nem megy, az tulajdonképpen téged néz fejőstehénnek. Akkor viszont kösd fel a nadrágod, mert pár év múlva azt kapod az arcodba, hogy keveset keresel, és vagy keress másikat, vagy ő keres mást.

Főleg ha kerek perec kijelentette, hogy megy külföldre.

Te ott sokat nem érsz a diplomáddal...

Mindegy, kár a szóért, szerintem hagyjátok egymást, mindenki menjen a maga útján, nagyon eltérőek a közeli terveitek.

A helyes megoldás, hogy dobod a csajt.

Nem csak azért mert eltérőek a terveitek és vágyaitok, hanem azért is, mert láthatóan csak az ő tervei számítanak. Itt csak annyi a szereped, hogy azokat teljesítsd...

Ráadásul nem viseli el még egy évig, ha tanulsz? "megálljt parancsolt"??? 24 ÉVESEN???

Nekem 24 évesen még nem volt semmim, a diplomáig még volt 1-2 év, ma már viszont olyan parti vagyok, amilyenre a "barátnőd" vágyik: autó, jogsi, lakás stb ahogy írtad, és még sorolhatnám.

Mi lett volna, ha abbahagyom a tanulást mert egy _ilyen_ nő azt mondta???

Az életeddel játszol!!!

A helyedben elköszönnék tőle. Borzalmas, hogy ennyire nem támogat.

Párom fiatalabb nálam, csúszott egy évet, és jövőre akarja elkezdeni a Phd-t. Egy rossz szavam se volt, még az ellen sem, hogy külföldre akar menni. Kikötöttem neki, hogy semmiben nem kell változtatnia, haladjon, amerre eddig, és ha stabil a kapcsolatunk, találunk majd rá megoldást. Eszem ágában nincs plusz stresszfaktor lenni az életében. Ráadásul nincsenek is "útban" az én terveim megvalósításában az ő tervei, szóval egyáltalán nem esik nehezemre. És szerintem ez így normális.

Ha ti barátnőddel ennyire különböztök, akkor semmi keresnivalótok egymás mellett, sajnálom.

Csak ismételni tudom az előttem írókat.

Nem tudom mennyi idős a barátnőd, mit tud felmutatni az életben. Vagy mindent csak tőled vár?

De, ha szeretek valakit nem várom el, hogy feladja az álmait. Nem állítom választás elé, hanem kompromisszumokat kötök.

Megérthetné, hogy a jövőben kifizetődőbb, ha most tanulsz. Ezalatt az egy év alatt úgyse szedtek össze lakásra, kocsira pénzt, nem lehet a semmire alapozni egy családot.

Írod, hogy Ő menne külföldre. Te is ezt szeretnéd? Ha nem, ezt az áldozatot is megkéne hozni érte?

Valamiért az az érzésem, hogy a barátnőd is bedőlt annak, aminek a legtöbb fiatal, azt hiszi, hogy ha külföldre kimegy, akkor minden tudás, szakképesítés nélkül is jól él majd.