Úgy érzem, hogy elég volt, nem bírom tovább. Mit tegyek, hogy ne váljak zombivá?

1. éves egyetemista vagyok, ez a 2. félévem. Együtt élek a párommal.

Kb. az elmúlt 3 napban nagyon sokat sírtam, mert sok dolog a nyakamba szakadt egyszerre: jogosítvány befejezése; félévvégi ZH-K, vizsgák; az egész háztartás (bevásárlás, főzés, takarítás).

A párom alig segít, bár tegnap kiporszívózta a szobát + ő csinált vacsorát, de ennyi. Ma pedig azt vágta hozzám, hogy neki elege van, mindent ő csinál. Én csak laptopozni tudok, és ennyit.(beadandómat írom)

Nagyon rosszul esett, főleg, hogy tegnap sírtam előtte a gondjai miatt; és tudja, hogy mi a helyzet. Elvárja, hogy mindent én csináljak, de könyörgöm: nem vagyok egy multifunkcionális robot. Segítsen be ő is! Ismerőseimnél a lány nem is főz egyáltalán, és havi 1X ha takarít. Ellenben nekem be kell vásárolni, vacsorát+ebédet főzni, takarítani, mosni+ egyéb teendők.

Úgy érzem, a szakadék szélén vagyok.