Úgy érzem, hogy elég volt, nem bírom tovább. Mit tegyek, hogy ne váljak zombivá?

Jó kis feleség lenne belőled kár hogy foglalt vagy :D

Amúgy sírni felesleges a felső oktatás sok emberre van ilyen hatással. Amúgy az a bajod amiatt érzed magadat túlterheltnek. Első évesként beadandó az elég ritka és azzal szerencséd van mert azt általában könnyítésnek szánják :D

Na igen, ez van, amikor valaki erőlteti a kapcsolatot egy olyannal, aki semmibe veszi, és erőlteti az összeköltözést azzal, akivel talán nem kéne.

Most őszintén, és minden belemagyarázást mellőzve: miért jó az neked, hogy tényleg egy multifunkcionális robotnak tart? (Ne kérlek, ne gyere azzal, hogy amúgy két becsmérlés között azért nagyon imád téged, meg nála jobb pasi nem létezik a világon.)

Nem csak az a baj, hogy nincs meg az összhang, hanem az, hogy lenéz, semmibe vesz, és csak saját magát nézi. A kommunikáció meg a béka popója alatt van.

Na meg ehhez hozzájön az is, hogy durván túlvállaltad magad.

Igen, a szakadék szélén állsz, annak a szakadéknak a szélén, ahová hagytad, hogy oda sodródj.

Gondolom, nem az első eset volt, hogy összekaptatok. Azt is gondolom, hogy jópárszor megpróbáltátok rendezni a nézeteltéréseket. A legjobb megoldás az lenne, ha szétválnának útjaitok. Nem kell félned, van még pár ezer mindenben megfelelő jelölt a környékeden. :)

És ne vállalj többet, mint amennyit bírsz!

kemény dolog az élet úgy hallottam idősebbektől

65F

Nem számít, milyen stílusban nőtt fel. Felnőtt ember, tudhatja, hogy ez ma már nem kóser több okból sem. A "klasszikus" munkamegosztás idején a nők nem jártak dolgozni, így nem a nyolc órás munkaidő után húztak le még egy "második műszakot" is. Volt idejük és energiájuk a háztartásra és a gyereknevelésre. Vagy más esetekben, ill. régebben falun ha dolgoztak pl. napszámban, akkor otthon tényleg jött a második műszak. De a férfiaknak ugyanúgy, mert akkoriban még nem volt központi fűtés és egyéb kényelmes dolgok. Szóval hacsak nem olyan helyen laktok, ahol a párodnak hozzá kell tennie a maga részét a "férfias munkák" területén, úgymint pl. tűzifát hasogat, fűrészel, havat lapátol, udvart seper, állatokat etet és ganéz, kertet ás, földet művel stb., akkor abszolút felejtős, hogy "bent" meg minden munka rád vár.

Azt pedig elképzelni sem tudom, hogy érted, hogy sokat fejlődött melletted, miközben pont azt fájlalod most, hogy mindössze egy porszívózás és egy főzés után kiakadt, meg hogy elvárja, hogy mindent te csinálj. Ez nem kicsit ellentmondás.

A helyzetet csak úgy lehet rendezni, ha bepótoljátok a mulasztást, amit összeköltözéskor kellett volna megtenni: lefektetitek a szabályokat, ki mit csinál, hogy kb. felesben menjen minden. Pl. az csinálja meg az épp szükséges dolgokat, aki szabadnapos, vagy kevesebb elfoglaltsága van aznap. Vagy egyikőtök főz, a másik mosogat utána. Te porszívózol, ő felmos, vagy fordítva. A lényeg az egyenlő teherviselés. Persze ezt lehet rugalmasan kezelni adott esetben, de ne hagyd, hogy kihasználjon.

Ki nem szrja le, hogy miben nőtt fel?! Én is kőkemény lelki terrorban töltöttem hat évet, mégsem prasztkodok mindenkivel.

De mentegesd csak, nincs ezzel baj, de akkor ne panaszkodj, hogy milyen szr az élet.

Van választásod: leülsz, megbeszéled vele, és ha nem állít magán, ott hagyod.

Nekem nem kéne olyan ember, aki házicselédnek néz, és leszól, mikor tanulok.