A ti párotok romantikus?

Ilyen a természete. Engem az bosszantana inkább, ha csak azért sem, mert attól papucsnak tűnne, na az nálam bicskanyitogató :( De ha egyébként kimutatja, hogy szeret, kár ezen rágódni. Ez olyan, hogy vagy jön magától, vagy nem. Ahogy előttem írták, ha erőltetve van megette a fene.

Én nő létemre szeretem néha csak úgy is meglepni a párom, sétálni, meglepni a kedvenc kajájával, akciófilmre moziba ülni a kedvéért. Ha nem kölcsönös, az kicsit furán jön ki, de nem tudok más lenni senki kedvéért.

Szerintem bújj, vagy nyugodtan gyújts gyertyát te, ha szeret elfogadja, hogy neked ettől jobb kedved van, te ezt szereted, ilyen vagy.

Igen, szerencsére mindketten azok vagyunk.

Viszont nálatok úgy sejtem, nem csak ez a probléma, hanem az is, hogy nem tudjátok áthidalni a problémákat.

Vagy... egyszerűen nem illetek össze. Lehet ezért lepontozni, de úgy látom, alapvető dolgokban vannak nálatok eltérések.

Közhely, de a hasonló igényszintű emberek érzik jól magukat a kapcsolatban, és ez nem csak a romantikára igaz. Nekem például nagyon nagy igényem van az intellektuális beszélgetésekre, és ha ezt nem kapnám meg a kapcsolatomban, akkor borzasztóan hiányozna. Éppen ezért olyan társat választottam, aki megfelel az igényszintemnek.

Ami a romantikát illeti: inkább racionális vagyok, de nőből vagyok, valamennyi kedvességre, figyelmességre, romantikára igenis vágyom. A túlzott romantikázással a világból ki lehet kergetni, nekem a gyertyafény meg a rózsaszirom már sok lenne. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a párom PONTOSAN megfelel az én igényszintemnek. Ugyanannyira igényeljük az összebújást, kedveskedést, becéző szavakat, apró figyelmességeket. Ha ennél több, vagy kevesebb lenne, tudom, hogy nem érezném jól magam a párkapcsolatomban. Így viszont abszolút optimális.

Mivel egy felnőtt embert nem igazán lehet megváltoztatni, ezért érdemes eleve olyan társat választani, aki kielégíti az igényeinket (vagy lemondani az igényekről, de ez valljuk be, nem igazán lehetséges...)

Az exem részéről például idővel teljesen elmaradtak a kedveskedések, figyelmességek, mindenfajta romantika (még az a minimális is, amennyit én igénylek). Mikor szóvá tettem, próbált erőt venni magán, de inkább ne tette volna... egyszerűen érezhető volt, hogy nem a személyéből fakad, csak erőlteti. Egész más, amikor a másik tényleg örömmel, spontán ad...