Szemét lennék amiért nem vagyok hajlandó pénzelni a barátnőmet?

A barátnőm eddigi életében még egy percet nem dolgozott, a szüleitől mindig kapott zsebpénzt, és ha fontos dologról volt szó én is adtam neki. Igaz még nem fejezte be a középiskolát, de pár órás diák munkába nem halna bele, én úgy tettem le az érettségit, hogy mellette éjszakáztam egy gyárba hogy kb. ne haljunk éhen. Mindig mondogattam is neki hogy beajánlom ide-oda, van ismerettségem, én is dolgozok egyetem mellett, valahogy mindig az lett belőle hogy ezért meg azért nem ér rá, pedig kb. már könyörögtem neki, persze ha megjön a fizetésem egyből mondja hogy neki ez meg az kell, kéne egy doboz cigi, hívjam meg egy kávéra, kéne egy új fölső, mintha még nem lenne elég. És ezek kis dolgok de sok kicsi sokra megy, besokalltam és a fejéhez vágtam, hogy rohadtul elegem van már hogy a kisujját nem mozdítja meg és csak várja hogy ölébe hulljon a pénz, dolgozzon ha kell neki valami én nem vagyok szeretetszolgálat, nem fogok hülyeségekre költeni. Ő ebből az egészből annyit fogott fel hogy: ... Szóval az ő dolgai hülyeségek a számomra -> tehát ő is hülyeség

-> biztos nem is szeretem. Most komolyan mit lehet kezdeni ilyen helyzettel?

24/F (19L)