Nagy problémák vannak köztünk, vajon helyrehozható? (lent)

3 éve vagyunk együtt a barátommal. Én 22 éves vagyok, ő 31. 2 éve és 9 hónapja együtt is élünk a lakásomban. Én még tanulok, ő dolgozik. Mostanában sok viharfelhő gyűlt körénk, és nem tudom, át tudjuk-e hidalni a problémákat. :( Ma elmondta, hogy az elmúlt 2-3 héten minden nap órákig rágódott rajta, hogy szakítson-e velem vagy ne... Értelmetlen hülyeségeken veszekszünk, pl. ő nem tudja elviselni, hogy én "sokáig" készülődök indulás előtt -értsd.: sokáig= felöltözök, kihúzom a szemem, pisilek, fogat mosok, megetetem a macskát, lenyomom a konvektort, kicsit összerámolok, mert szeretek a rendezett lakásba hazajönni, maximum 30 perc. De az már neki rengeteg, és emiatt minden induláskor összeveszik velem. Pedig ha tudná, hogy más lányok csak ennyi ideig sminkelnek... Azt mondja, már nincs hozzám annyi türelme, mint amikor összejöttünk (?) Mert hogy 18 éves koromban még komolytalan voltam, remegtem ha megfogtam a fakanalat meg ilyenek. Azóta komolyodtam, és megtanultam (megtanított) főzni. Én csinálom az összes házimunkát a tanulás mellett, azt mondja, hogy ügyes vagyok benne. Meg összeveszik velem, hogy nem tudtam visszarakni a biciklimre a láncot (ezt a kérdést is én tettem fel: http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parkap.. )

Borzasztó negatív, de ezt mindig rám fogja, hogy azért ilyen, mert én is ilyen vagyok... Mai példa: ma reggel felkeltünk, én nem aludtam jól, ezért kicsit nyűgös voltam, ráadásul reggelre megjött. Közölte, hogy elmegy számítógépet szerelni, én addig aludjak hogy ne legyek nyüszis. Ez volt 11-kor. Azt mondta, 2-ig hazaér. 16:10re ért haza... (Állítólag az ilyet bosszúból kapom azért, ha nem készülök el "időben"=10 perc...) Megbeszéltük, hogy valentin nap alkalmából csinál ő kaját, alig vártam, hogy hazaérjen, mert konkrétan megbeszéltük, mit szeretnénk enni. Haza is ért, és közölte, hogy menjünk el étterembe. Tudom, ennek más lány örülne, de sokkal jobban értékelem azt az ételt, amit ő csinál itthon, mint az éttermi kosztot. De mondta, hogy ő már nem kívánja amit itthon csinálna, ezért belenyugodtam, hogy jó akkor összekaparom magam (nagyon görcsöltem). Megírtam a barátnőmnek facebookon hogy de nincs kedvem, de a kedvéért elmegyek. Ő volt a gépnél, én meg mobilról írtam, erre elolvasta, és felkapta a kakit, hogy mi az, hogy nem akarok menni, ennek más örülne, és hogy már neki sincs kedve, elege van, alszik... Kb 1 órát könyörögtem neki, hogy menjünk ha akar, mert nem akarom, hogy éhes legyen. Mondtam, legyen meglepi az étterem, válasszon ő. Szintén egy órán keresztül nézelődött, majd közölte, hogy válasszak én, nem igaz hogy nincs véleményem. Itt már sírhatnékom volt és az a gondolatom hogy kiugrok az ablakon. Ő akar menni, és engem kérdezget akinek semmi kedve? Aztán miután szétb***sztuk egymás idegeit végre elindultunk, akkor már nem volt semmi baj...

Kb. 3 napja közöltem vele, hogy mától nem fogunk veszekedni: eddig be is jött, azt mondja, 2 napja indokolatlanul jó kedve van. De minden nézeteltérésért engem vesz elő, amikor a saját szemében a gerendát nem veszi észre... Tényleg minden apróságon összekapunk, lásd étterem, vagy bicikli lánc. De az is előfordult, hogy a garázsajtót nem tudtam becsukni, mert szorult, azért is olyan lecseszést kaptam, hogy öröm volt nézni. Nem tudom, van-e értelme folytatni a dolgot. Én is elgondolkoztam párszor, hogy mi lesz így... De azt mondja, azért maradt itt, mert szeret. Szóval az alapokkal elvileg nincs baj, csak nincs hozzám türelme. Szerintetek mi lenne a helyes?