Van olyan, hogy megcsalsz valakit félelemből? Komoly kérdés ha hülyén is hangzik?

Vannak ilyen lükék.

Bár a féltékenységet általában megelőzi a megcsalás.

sztem ez hülyeség. El is mondom miért. Ha annyira reális a félelmem, h megcsal, h ezért képes vagyok megtenni, akkor minek lennék vele.

El nem tudok képzelni egy ilyen kapcsolatot, értelmét sem látom.

Hagyjuk ezt.

A megcsalás általában "sosem a megcsaló félnek a hibája"- mindig a másik a hibás.

Amikor nincs konkrét hiba, amit fel lehet hozni- pl 'nem kaptam meg valamit tőled', 'nem voltál elég kedves' etc-, akkor jönnek az ilyen bullshit kifogások. Olvasd fel hangosan (tényleg olvasd fel hangosan!):

"Azért csaltalak meg, mert féltem, hogy te megcsalsz!"

Olvasd el összesen 3x. Hangosan, tagoltan mond is ki.

Elhagyná-e valaha ilyesmi a szádat, és jól éreznéd-e magad tőle? Kicsit nevetségesnek érzed magad?

Neked kell ezt eldöntened, de szerintem ez nagyon kak kifogás. :D

Szerintem a megcsalást akkor lehet megbocsájtani, hogyha az adott fél teljes felelősséget vállal és felkutatja magában, az okát. Amíg egy megcsalásban bármilyen felelősséget ad a másik félnek, addig ez a jövőben is meg fog történni.

El kell, hogy keserítselek, de ha egy ilyen hülye érvet elfogadsz... akkor a jövőben is szarrá leszel csalva. A jövőben is bármikor "hiheti" ezt és kifogást adhat. Nem fog megváltozni...

Volt egy cikk a neten, angolul, az volt a címe, hogy honnan tudhatjuk, hogy egy hűtlen fél megváltozott. Valami ilyesmi volt:

-teljes felelősséget vállal a történtekért, nem keres kifogásokat, pláne nem hülye kifogásokat

-totálisan őszinte az egészről (ugye ha alapból azt mondja, hogy azért csalt meg, mert azt hitte, hogy te megcsaltad... ez már alapból nagy kamu), nem maradnak kamu pontok benne. A totálisan őszinte azt jelenti, hogy totálisan őszinte. Ha a legkisebb részről hazudozik, akkor leves.

-nincs ellenére, hogyha a megbocsájtás után nem azonnal jön a bizalom a másik részről. Nem sértődik meg, hogyha néha bizonyítékot kérsz tőle. Nem sértődik meg, ha egy ideig több beszámolóval tartozik. Próbál fejlődni, látszik rajta, hogy akar. Látod a szemében a megbánást és azt, hogy küzdeni akar érted.

Anno én is olvastam ezt a cikket. És nyilván szerelmes voltam és hülye voltam. Szóval NEM hittem neki. :D

A sztori (kérlek tanulj az én káromon!)

Megcsalt. Szemembe hazudott. A kiskutyája életére megesküdött, hogy nem csalt meg. Nem az ő hibája! A körülmények hibája. Pont veszekedtünk, azért történt. Azt hitte, hogy már nem szeretem! Mostmár teljesen őszinte! Ja, mégse,megint elkapom egy hazugságon a sztorival kapcsolatban. De az már nem számít, csak nem akart részletekkel megsérteni, nem számítanak. Szerintem számítanak. De nem, higyjem el. Csak nem akart fájdalmat okozni!

De ha máshogy viselkedek vele, akkor nem csal meg! Meg amúgy is az anyja miatt félelmei vannak, hogy elhagyják és egyedül marad.

Először még viszonylag beismerte a felelősségét, aztán ahogy teltek a napok és hetek, úgy jött elő egyre több kifogás, hogy miért történt.

Pár nap elteltével megkérdezem hol volt? Áhhh milyen uralkodó vagyok fölötte. Nem adok neki teret. Az amúgy is az ő magánélete. Beszélt az emberünkkel, akivel megcsalt? Ő ugyan nem fogja megmutatni a beszélgetést vele. Amúgy sincsenek már meg, kitörölte. De higgyem el, hogy semmi nem volt, mégha emberünk ki is rakja facebookra, hogy konkrétan mi történt. Az ember hazudik, ő nem. Jobb színben akarta magát feltűntetni, ezért írta ki amit kiírt. És ő kikéri magának, hogy én nem hiszek neki! Volt az a "KIS" botlása, de attól függetlenül nagyon rendes volt velem!

Aztán telnek megint csak a napok. Egyre Hevesebb reakciót kaptam, amikor bármikor szóba mertem hozni. Mert én mindig csak a múlttal foglalkozok!!! Neki elege van ebből, hogy mindig felelősségre van vonva. Az nem érdekes, hogy össze-vissza beszél... A múlt az múlt, ő megváltozott. Ezentúl a kis megcsalás téma tabu. Ha felhozod, 2-3 napig tartó sírás lesz, hogy te semmit nem bocsátasz meg, meg amúgy is a te hibád volt, meg az anyámé!

Aztán megtörténik még egyszer, és megint nem magától mondja el. Megint hazudik. Megint én vagyok a hibás, meg a körülmények. Meg természetesen az anyja.

Én meg azt mondom, hogy a Q*v@ aynad te r1b@nc, bánom azt a percet, amikor a sors fekete keze az utamba tett téged és szóba álltam veled.

Megspórolhattam volna magamnak mindezt, ha nem a szívemre hallgatok, hanem logikusan látom az esetet. És megspórolom magamnak azt a sok negatív érzést, amit az ex iránt érzek. Ami azért nem mindegy.