Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagy problémák vannak köztünk, vajon helyrehozható? (lent)
3 éve vagyunk együtt a barátommal. Én 22 éves vagyok, ő 31. 2 éve és 9 hónapja együtt is élünk a lakásomban. Én még tanulok, ő dolgozik. Mostanában sok viharfelhő gyűlt körénk, és nem tudom, át tudjuk-e hidalni a problémákat. :( Ma elmondta, hogy az elmúlt 2-3 héten minden nap órákig rágódott rajta, hogy szakítson-e velem vagy ne... Értelmetlen hülyeségeken veszekszünk, pl. ő nem tudja elviselni, hogy én "sokáig" készülődök indulás előtt -értsd.: sokáig= felöltözök, kihúzom a szemem, pisilek, fogat mosok, megetetem a macskát, lenyomom a konvektort, kicsit összerámolok, mert szeretek a rendezett lakásba hazajönni, maximum 30 perc. De az már neki rengeteg, és emiatt minden induláskor összeveszik velem. Pedig ha tudná, hogy más lányok csak ennyi ideig sminkelnek... Azt mondja, már nincs hozzám annyi türelme, mint amikor összejöttünk (?) Mert hogy 18 éves koromban még komolytalan voltam, remegtem ha megfogtam a fakanalat meg ilyenek. Azóta komolyodtam, és megtanultam (megtanított) főzni. Én csinálom az összes házimunkát a tanulás mellett, azt mondja, hogy ügyes vagyok benne. Meg összeveszik velem, hogy nem tudtam visszarakni a biciklimre a láncot (ezt a kérdést is én tettem fel: http://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parkap.. )
Borzasztó negatív, de ezt mindig rám fogja, hogy azért ilyen, mert én is ilyen vagyok... Mai példa: ma reggel felkeltünk, én nem aludtam jól, ezért kicsit nyűgös voltam, ráadásul reggelre megjött. Közölte, hogy elmegy számítógépet szerelni, én addig aludjak hogy ne legyek nyüszis. Ez volt 11-kor. Azt mondta, 2-ig hazaér. 16:10re ért haza... (Állítólag az ilyet bosszúból kapom azért, ha nem készülök el "időben"=10 perc...) Megbeszéltük, hogy valentin nap alkalmából csinál ő kaját, alig vártam, hogy hazaérjen, mert konkrétan megbeszéltük, mit szeretnénk enni. Haza is ért, és közölte, hogy menjünk el étterembe. Tudom, ennek más lány örülne, de sokkal jobban értékelem azt az ételt, amit ő csinál itthon, mint az éttermi kosztot. De mondta, hogy ő már nem kívánja amit itthon csinálna, ezért belenyugodtam, hogy jó akkor összekaparom magam (nagyon görcsöltem). Megírtam a barátnőmnek facebookon hogy de nincs kedvem, de a kedvéért elmegyek. Ő volt a gépnél, én meg mobilról írtam, erre elolvasta, és felkapta a kakit, hogy mi az, hogy nem akarok menni, ennek más örülne, és hogy már neki sincs kedve, elege van, alszik... Kb 1 órát könyörögtem neki, hogy menjünk ha akar, mert nem akarom, hogy éhes legyen. Mondtam, legyen meglepi az étterem, válasszon ő. Szintén egy órán keresztül nézelődött, majd közölte, hogy válasszak én, nem igaz hogy nincs véleményem. Itt már sírhatnékom volt és az a gondolatom hogy kiugrok az ablakon. Ő akar menni, és engem kérdezget akinek semmi kedve? Aztán miután szétb***sztuk egymás idegeit végre elindultunk, akkor már nem volt semmi baj...
Kb. 3 napja közöltem vele, hogy mától nem fogunk veszekedni: eddig be is jött, azt mondja, 2 napja indokolatlanul jó kedve van. De minden nézeteltérésért engem vesz elő, amikor a saját szemében a gerendát nem veszi észre... Tényleg minden apróságon összekapunk, lásd étterem, vagy bicikli lánc. De az is előfordult, hogy a garázsajtót nem tudtam becsukni, mert szorult, azért is olyan lecseszést kaptam, hogy öröm volt nézni. Nem tudom, van-e értelme folytatni a dolgot. Én is elgondolkoztam párszor, hogy mi lesz így... De azt mondja, azért maradt itt, mert szeret. Szóval az alapokkal elvileg nincs baj, csak nincs hozzám türelme. Szerintetek mi lenne a helyes?
A libidós problémádra az is megoldás lehet, ha gyógyszert váltasz. Mondd el a nőgyógyásznak, hogy ilyen hatással van rád és másmilyet szeretnél.
Ha nincsenek közös érdeklődési köreitek, az gáz, mert ez bármilyen kapcsolatnál, még egy barátságnál is fontos.
Azért ne kényszerítsd bele magad "új hobbikba", hogy neki megfelelj. Semmi értelme, utána meg azért csesztetne.
A balhézós dolgotok 2 féle módon oldódhat meg:
1. a változás belőled indul el, így másképp állsz a dolgokhoz, ő is máshogy fog reagálni,
2. ha ő akar változni, és ezt meg is teszi, saját maga miatt.
Mindezek ellenére nem erőltetném, mert egy kapcsolatnak nem a játszmákról és érzelmi manipulációról, hanem örömről és felszabadultságról kellene szólnia.
" Bár mint megtudtam, eleinte tényleg el akart hagyni akkor, de aztán meggondolta magát"
Meggondolta magát,vagy nem is akart elhagyni, csak veled hiteti el.
Aztán az a vége,te vagy a rossz,ő pedig mit meg nem tesz érted,mit ki nem bír melletted.
" De úgy gondolom, hogy amíg szeretjük egymást, addig megmenthető a dolog."
Ez számomra kérdéses,hogy mi ez.
A tesztet én túlzásnak érzem,ha 2 igen vagy néha,az már bántalmazó kapcsolat.
Viszont a te eredményed 4-10, több,mint elgondolkodtató...
Ezek szerintem tipikusan olyan problémák amik más pároknál is előjönnek. Igaz, szerintem hogy nálatok 3 év után előjöttek ilyen dolgok, elég korai.
Az nagyon durva amit a megleckéztetésről írtál.
Nekem a barátnőm játszotta el ezt egyszer hogy akkor elhagy, a kapuig jutott, kikísértem. Szó szót követett kérdezte hogy akkor ennyi? Hát mondom ha neked ennyi akkor ennyi. Eszembe sem jutott könyörögni. Aztán mégis visszábbvett a hangnemből, és nem ment el. Szerintem nem tetted jól hogy ezt eltűrted, és úgymond behódoltál neki. Egy jó kapcsolatban egyenlő felek vannak, nem szabad alá és fölérendeltnek lenni. Pedig most olyan mintha nálatok ő lenne fölül.
Az hogy minden kis dologra felkapja a vizet ha nem tudod úgy megoldani, az ismerős. Szégyenlem de én is letoltam a párom apró hibákért, semmiségekért, igaz ez akkor volt mikor elkövetett egy borzasztó nagy hibát és talán ezzel próbáltam elégtételt venni...nem tudom. Bár ez szerintem sok kapcsolatban előjön idővel ahogy másoknál is látom(de nem 3 év után, hanem legatább 10). A bicikli láncos sztorinál szerintem azért kicsit odatehetted volna magad, hiszen sosem szégyen az, ha az ember új dolgot tanul, nem tudhatja mikor lesz rá szüksége. De amiket írsz hogy házias vagy, rendben tartod a lakást, valamint az írásodból is az tükröződik hogy rendes, okos lány lehetsz, ezért azt mondom nincs meg az oka hogy ilyenek miatt mindig leszúrjon.
Nincs hozzád türelme, én ezt nem értem miért mondja...talán azért mert már nem szeret úgy mint kellene? Tudom hogy mondja, dehát megint csak a saját példámat hozom, párom folyton mondogatta, mégis megcsalt.
Szóval azt akarom kihozni ebből az egészből, hogy nézd kicsit más szemszögből a dolgokat. Ha kintről látnád a kapcsolatodat és magatokat, mit gondolnál róla és magadról? A kapcsolatról? Mit tanácsolnál úgymond saját magatoknak ha kívülről szemléled az egészet, akár egy-egy veszekedést.
Kiszúrtam még valamit a szövegben, ezzel is prímán sakkban lehet tartani az embert....
" Azt mondta, hogy fél, hogy megbánná, ha szakítanánk, mert nála tényleg csak egy lehetőség van, ha egyszer elmenne, nem jönne vissza."
1 lehetőség...ehh.:/
"Az a baj, ha egyszer felhúzza magát, akkor napokig idegbeteg (="ég a feje", ég a szeme, magasabb a vérnyomása, fáj/szúr/nyom egész nap a halántéka, veri a víz, nem tud aludni/vagy egész nap nyomott, álmos meg ilyesmiket produkál.. ilyenkor persze napokig igyekszem meghúzni magam,"
A saját lakásodban.
Hm.:(
Az elozo ferjem volt ilyen, o spec mar azon kiakadt ha megneztem magam a tukorben indulas elott, szokasos :minek sminkelsz ennyit (nem sminkeltem sokat), minek kell magassarku, miert nem tudod kinyitni egyedul a lekvart, miert nem tudod ezt meg ezt megfozni...a lenyeg h mindig en voltam a hibas, de veled ellenetetben en kidobtam:-))!
Szerettuk egymast, de nem fogok egy mini hitlerrel egyutt elni, szoval valasztanom kellett h szabadsag vagy diktatura. A vegen mar elvesztettem a realitas erzekem es nem lattam at realisan h vegulis most o reagal valamit tul, vagy en vagyok a hibas?
Az h ezt ep esszel kibirtam az a barataimnak es a csaladomnak koszonheto:-))Aztan persze ujrahazasodtam, de a jelenlegi hazassagom jo, beken hagy, nem kritizal, nem csesztet azaz ugy viselkedik mint egy normalis ember.
Szoval a helyedben en igy nem elnek, de ez a te dontesed.
Nem olvastam végig a válaszokat és a te reakcióidat, bocsánat, ha valaki, valahol már írta korábban, vagy már megoldódott ez, amit írok én, de:
Ott, ahol ennyire minden apróságért összevesznek a párok, a mélyben van egy kimondatlan, sokkal jelentősebb probléma, ami generálja ezt a feszültséget. A leírtak alapján a barátodban van mélyen valami olyan gond, amit nem akar/tud megbeszélni veled, és ez hozza elő, hogy kb a létezésed tényéért is képes téged hibáztatni és vitatkozni veled. Ha ezt a mélyben rejlő gondot (nem tippelek, mi az, pedig van egy sejtésem) megoldjátok, akkor a veszekedések is ritkulnak és helyreáll a rend.
Mármint, feltételezem nem az első naptól kezdve van ez így, amint összejöttetek, hanem mint te is írtad, az utóbbi időben vitatkozik ennyire veled mindenért. Ebből gondolom, hogy nem a jellemének egy jelentős vonása. Ha az lenne, szerintem előbb megmutatkozott volna.
Én is pont azt akartam írni, amit a #18-as írt, hogy van valami mélyebben megbúvó probléma, és ezt kéne kideríteni. (Lásd: #14-es az exévelé azért volt ilyen, mert nehezen tette túl magát azon, hogy hibázott.) A baj az, hogy lehet hogy ez valami tudatalatti dolog a párodnál.
Nekem annyi tűnt fel, hogy a legtöbb veszekedés abból van, hogy te nem tudsz valamit megcsinálni, és ebből arra következtetek hogy esetleg most kezdte el zavarni a korkülönbség. Persze ez abszolút csak tipp.
Állítólag az ilyet bosszúból kapom azért, ha nem készülök el "időben"=10 perc... ÓVODA!!!
olvassa a faced????
amúgy ő nem a pasid, hanem mintha apádként viselkedne, te meg egy csicska vagy a lakásodban. amúgy valszeg azért van veled, mert van kecód!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!