Anyagias nőt csinált belőlem?

Szóval, sziasztok... Előre bocsájtom, hogy borzasztó hosszú lesz, szóval kifejtős kérdéseket kedvelők előnyben :).

Nos, bővebben. Én egy huszonkét éves lány vagyok, több hónapja párkapcsolatban egy harmincnégy éves, külföldi férfival, félig-meddig együtt élés előtt állva, mindenképpen komoly kapcsolatra tervezve mindkét fél részéről.

Rólam mindenképp tudni kell, hogy imádok panaszkodni, problémákat kreálni, és utána agyalni rajtuk, valamint elhitetni magammal, hogy egy-egy probléma okán már el is jött a világ vége. Páromról tudni kell, hogy ő ennek pont az ellentéte. Ő mindent könnyen vesz, mindent hamar megold, sosem panaszkodik. Később ez még fontos lesz.

A másik, amit tudni kell, hogy - akármennyire is fognak majd engem itt sarazni a kommentelők emiatt -, tudom magamról, hogy olyan nagy elvárásaim vannak (külföldi élettapasztalatok, és előző kapcsolatok okán), aminek egy átlagos, korban jobban hozzám illő magyar srác valószínűleg sosem fog megfelelni. Értem ez alatt, hogy csak olyanokkal kezdek, akiknek megfelelő egzisztenciájuk van, több nyelven beszélnek, határozottak, folyton képezik magukat és természetesen a külső sem utolsó (de én legalább ezt is vállalom, erre ennyit tudok mondani...). Természetesen ezekért cserébe én is tudom nyújtani azt a szintet, amit elvárok.

És itt jön a problémám. Az eddig partnereim közül soha senki sem pénzelt (nem ez a probléma, persze :D), de a szép vacsora, ajándékok, utazások képében mégis megtették valahogy (talán ettől is emelkedtek az elvárásaim, ezt nem tudom.).Viszont a mostani párom ezeket pont ugyanígy teljesíti, de ő ezenfelül is pénzelni szeretne. Tehát például, amikor most a közelmúltban elromlott a laptopom, ő beállított egy újjal. Ilyeneket képzeljetek el.

A mai napon viszont volt egy elég komoly veszekedésünk, én ismét kreáltam a problémákat, idegesítettem magamat, mire ő úgy akarta megoldani a problémákat (nem vagyunk jelenleg egy országban), hogy küld nekem némi pénzt, mert biztos azért vagyok ideges, mert csak otthon ülök, és agonizálok a gondokon. Menjek vásárolni, szórakoztassam magam, amíg nem látjuk egymást, és akkor nem kell a problémákról beszélgetni. Ez kicsit szíven ütött, mert tényleg szerető kapcsolatban élünk, tényleg szerelmes vagyok belé, és nem a pénzébe, de az ilyen megnyilvánulásokkal, mintha meg akarna venni kilóra.

A végén abban maradtunk, hogy utalt nekem pénzt (később mint kifejtette rendszeresen támogatni szeretne, mert azt szeretné, hogy akkor is kényelmesen éljek, ha éppen nem vagyunk egy helyen), de azóta ezeken a kijelentéseken gondolkozom.

Tudom, hogy szeret engem, de mégis rosszul esett, hogy pénzzel akarja befogni a számat, ahelyett hogy meghallgatna, mert azt hiszi, hogy csak unatkozom.

Ugyanakkor, ha belegondolok, tényleg ő a tökéletes a számomra jellemre, de attól félek, hogy ez később rosszabb is lehet...

Nagyon érdekel, hogy Ti mit gondoltok a helyzetemről.