Mit csináljak? Két tűz közé kerültem!?

74%

Én is voltam ilyen helyzetben, és vállalom, hogy naiv és ostoba voltam, hogy rengeteg időt pazaroltam el újabb esélyekre mindenféle buta kifogások mögé bújva - de én voltam a hülye ebben, hogy hagytam magam manipulálni, fiatal voltam és tapasztalatlan. Csak azt lehet zsarolni és kifordítani magából, aki hagyja.

Nem bántani akartam a kérdezőt, csak elgondolkodtatni - igen, a stílus valóban nyers, de néha ebből az állapotból csak így lehet valakit kilendíteni. Nem tudod, kinek mi jön be, számtalan példát láttam a környezetemben arról, hogy a babusgatás és túlzott együttértés csak megerősíti az embert a rossz döntéseiben, mindent tesz, csak nem segít.

Nem mindegy, hány kört fut le az ember, nem mindegy, hányszor esik ugyanabba a hibába, nem mindegy, mennyit gurul még lefelé a lejtőn, mielőtt észbe kap.. Minél tovább húzódik ez a szituáció, annál tovább tart felépíteni azt, amit a másik "téglánként" szétkap belőled. Nem szabad húzni, addig kell lépni, amíg még nem késő.

most beláthatóan megfogalmaztad azt, amit előtte durván. köszönöm.

a támadásnak továbbra sem látom értelmét. ilyenkor az ember olyanokat hajlandó meglépni, amit előtte sose gondolt volna magáról. megalázkodás, tűrés, újabb és újabb próbálkozások. nem hiányzik, hogy emellé az ember még hülyének is érezze magát.

őszintén szólva azzal nem értek egyet, hogy utólag magad is butának és túl fiatalnak állítod be, aki még nem tudta, mi a dörgés.

bármelyik életkorban előfordulhat, hogy becsapnak, és nem veszed észre. elég bizalmat szavazni valakinek, aki ügyesen szervezi maga körül a dolgokat. ezellen nincs vért (akkor többet senkire nem tudnánk úgy nézni, mint akiben bízni érdemes), és aki nem veszi észre időben, az nem lesz automatikusan kapcsolatfüggő, naiv, élhetetlen.

és nem utolsó sorban vannak emberek, akik bárkit képesek félrevezetni és befolyásolni. pszichiáterek, pszichológusok számoltak be olyan esetekről, mikor elhomályosult az értékítéletük, és vonakodtak valakivel találkozni, hogy el tudjanak valahogy határolódni.

Általános tapasztalat, hogy valóban ügyes manipulátorból, akiket te is említesz, kevés van. Az sokkal gyakrabban előfordul, hogy az intő jelek ellenére az ilyen fajta erőszak áldozata felveszi a szemellenzőt és tudat alatt nem akarja észrevenni, hogy mi is történik valójában. Még gyakoribb, hogy ugyan sejti, hogy nincs minden teljesen rendben, de önmagát hibáztatja a történtekért, kifogásokat keres az elkövető részére (pl. de hát csak szeretetből teszi, de hát tényleg megbánta). Természetesen jellemző ilyenkor a különféle komplexusok vagy csak sima önbizalomhiány, azt pedig elég sok dolog okozhatja - viszont érdemes ezt is magunkban építeni, sokkal nehezebb valaki olyat manipulálni, akinek egészséges önbecsülése van és tisztában van a saját értékeivel, nem függ pozitív visszacsatolástól. Nem mondom, hogy lehetetlen, de sokkal nehezebb.

Ami a buta fiatalságomat illeti, a tények tények, buta voltam, nincs rajta mit szépíteni. Megdöbbentő egyébként, mennyi embernek nincs kellő önismerete, mennyien nincsenek teljesen tisztában azzal, honnan fakadnak bizonyos érzéseik, miért cselekednek bizonyos minták szerint. Önismeret nélkül pedig az emberismeret is svankol, jó példa erre az, hogy ahhoz, hogy valaki terapeuta legyen, rengeteg óra önismeretre kell járnia pszichológushoz (magam is pszichológiát végeztem, bár nem a szakmában dolgozom).

"és aki nem veszi észre időben, az nem lesz automatikusan kapcsolatfüggő, naiv, élhetetlen." - ebben teljesen igazad van. Viszont mi van akkor, amikor észreveszi az ember és mégis benne marad? Mert itt viszont ez a helyzet. A kérdező tudja jól, milyen helyzetben van, mégsem lép. Itt már igenis beszélhetünk függéshelyzetről.

"Viszont mi van akkor, amikor észreveszi az ember és mégis benne marad?"

(úgy tűnik a kérdező egyik válaszából, mintha lépni akarna.)

ahhoz a kegyetlen operációhoz, hogy feladod a reményt egy bizonyos emberrel kapcsolatban, kell egy kis idő, mert ezzel kemény szembenézni.

vagyis két út van: egyszer felhúzod magad, aztán vissza se nézel. a másik az, mikor még benne vagy, de gyűjtöd az erőt, keresed mások támogatását és megerősítését. remélem, hogy a kérdezőnél is épp ez van.

nem mindig a legbölcsebb azonnal lépni, mert mi van, ha visszatáncolsz utána? bár a kérdező nem beszélt fenyegetésről és veszélyről, de néha az sem árt, ha titokban bebiztosítod magad (szállás, munka...).

azt írod, pszichológiát végeztél, talán hobbiként megmaradt. tudsz ajánlani irodalmat-blogot-fórumot a manipulálásról?

Ismerem a folyamat struktúráját, át is estem rajta, no meg rengeteg történettel találkoztam.. félelmetesen hasonló az összes.

Persze, továbbra is érdekel a pszichológia, főleg a kriminálpszichológia ága, de sok más témát is követek.

Ha budapesti vagy, a Szabó Ervin Könyvtárban rengeteg kutatást el tudsz olvasni a Pszichológiai Szemlében, nem kölcsönözhetők, de be lehet ülni. Vannak ott nagyon jó tanulmányok a témában. De ha gondolod, szívesen előkeresek neked online fellelhető szakirodalmat is, ha lesz egy kis időm.