A párom megcsalt, én is hibás vagyok de ennyire?

Bár ez a kör már lefutott én mégis hozzá tenném a sztorimat, hátha ez is segít a kérdezőnek helyre tenni a dolgokat. A férjem dettó ugyanezt csinálta, meló, üzlet éjt nappallá téve, és minden fontosabb volt mint a gyerek és én. Nem tulzás, ránk se hederített, úgy neveltem a gyerekünket mint egy egyedülálló anya. Ő mindíg a munkára fogta hogy nem ér rá velünk lenni én meg kezdtem azt érezni azért foglalkozik annyit a munkával mert nincs kedve velünk lenni. Semmi érzelmet, figyelmet nem szentelt ránk, nagyon rossz volt így együtt élni. Ő megunta az otthonlétet, a családi kötöttséget és becsajozott. Elhagytam, bár még szerettük egymást, mert hazudott, próbált átverni, elveszett a bizalom. 7 év volt nekünk is, de most hogy ritka bunkó módon viselkedik a válás alatt, nem érzem hogy kuka lenne a 7 év. A jó dolgokból építkezem, a rosszakból tanulok, mert nekem is van még mit. Szóval hacsak nem hazudtak végig a kérdezőnek, nem egy színjáték volt a 7 év akkor nincs oka elvesztegetett időként tekinteni az együtt töltött időre. És ki tudja, ha kicsit magába néz, nem lehet hogy neki se volt már annyira fontos ez a lány? Nem bújt-e ő is kicsit a munka-kifogás mögé?!