Ki vagy mi segíthetne még, ha 28 éves vagyok és már 7éve elutasít minden olyan lány akit vonzónak találok, és senki se tudott még segíteni?

Január óta nem találtál barátnőt? Ezzel a pökhendi stílusoddal, és persze a történeteddel asszem mondhatom: üdv újra itt :D

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__6..

Nem értem mi az, hogy vonzó?

Gondolom az, hogy azt érzed ez az igazi és olyan mintha vilámcsapás érne?

Ez ritkán adatik meg az életben. Nem akarok okoskodni, de én pont egy éve éreztem azt, hogy egy hihetetlenül vonzó férfival találkoztam. Na persze, akkor már házas voltam. Hetekig mérgelődtem rajta, hogy nem vagyok egyedülálló.

Mert ugye akkor milyen jó lenne.

Szerintem próbálkozhatnál a kevésbé vonzókkal is, hátha történik valami, ami kiváltja a szikrát.

Esetleg házasságközvetítő céghez is fordulhatnál, több szem többet lát.

A belinkelt "Miért van az, hogy évek óta senki sem tud semmi használható tanácsot adni nekem, hogy hogyan tudnék olyan lánnyal összejönni aki nekem tetszik?" topikba tényleg jó dolgokat írtak. Érdemes elolvasni. Bár az ottani kérdező nem biztosan egoista. Lehet, önbizalom hiányos is. Vannak akik ezt leplezendő felfújják magukat.

A pszihológusokról tudni érdemes, hogy nem feltétlenűl mondják meg amit észrevesznek. Azért nem, mert azzal esetleg ártanának a páciensnek. Azt hiszem részben ebből az okból nem szoktak őszinték lenni egymással az emberek sem.

Az arcoddal nincsen semmi baj.

Más esetekben már nekem segített egy kissé mazohista módszer. Kerestem egy megfelelő embert aki jó emberismerő de nem jövöttem ki vele. Mivel az illetőnek nem voltam szimpi így a maga módján állandóan visszajelezte bennem a hibákat. Némi értékelés után, lefaragtam a túlzásokat és a felületes tévedéseket majd megtaláltam amit észrevett.

Lehet, valami hasonló a te esetedben is működne.

Én példáúl az egyik oktatómban találtam meg.

Nagyon tapasztalt, művelt ember. Van egy számomra jó tulajdonsága,bárkinek a szemébe mondja amit gondol. (Igaz, nem szokta elismerni ha téved max annyit mond "én elhiszem, de..." .)

Alapvetően beképzelt mitugrásznak gondolt, és volt is benne igazság.

Az én esetemben például, sokat segített abban, hogy ne mások véleményétől függően dolgozzam hanem magamért.S, hogy ne akarjak mindenáron jobbnak, nagyobbnak mutatkozni annál mint amilyen vagyok.

Fél évembe telt mire megtanúltam tőle a leckét, neehezen ment viszont megérte. S még mindig tanulok tőle csak azáltal mert figyelem. Mind ezek ellenére nem tartom példaképemnek.

Még mindig utál, bár már úgy néz ki nem feltétlenűl akar meghúzni. Pedig rajta volt, de nem érdekel.

Azt ha valaki jó ember ismerő és kegyetlenűl őszinte hamar fel lehet ismerni.

Nem értem, a kérdésed. Hogy, hogy hol lehet találni?

De tudod mit? Eszembe jutott valami. Elég sok helyen vannak önismereti klubbok. Nem mindegyik egyforma hangulatú, kicsit keresgetni kell. Némelyik még ingyenes is. Az a jó az ilyen helyekben, hogy könnyebben az megmondják amit egymásról gondolnak. Ráadásúl, ahogyan az emberek magukról beszélnek és ahogyan viselkednek, olykor magadra ismerhetsz.

Kicsit az az érzésem mint ha valamilyen receptre várnál. annak ellenére, hogy tudod ilyen nem létezik.

Amúgy van valami tipikus pont vagy válasz amikor/ahogyan elutasítanak?