Kérhetem-e a férjemtől, hogy minden kapcsolatot szüntessen meg az exfeleségével, ami nem a gyerekre korlátozódik? Rövid kifejtés lejjebb.

:) Mert legszívesebben ezt tenném, amit fent, a kérdés tartalmaz, de attól tartok, ez elég messze van az elfogadástól, amire törekszem a férjemmel kapcsolatban. Tények: 38 éves vagyok. Szeretem a férjem, aki törődés szempontból egy nagy gyerek, noha 9 évvel idősebb tőlem :) A harmadik házassága vagyok, nincs gyerekünk és nem is lesz. Az előzőekből született 2 srác már felnőtt. A férjem exei közül mindkettővel élő a kapcsolat, de az egyik kifejezetten zavar. Nem azért, mert voltak primitív, nem jóindulatú, butuska dolgai. Ezek nem számítottak annyira, hogy tartósan haragudjak rá. Hanem, mert egyszerűen idegesít a lénye, amivel nem tudok mit kezdeni. Fáraszt engem. Az is, hogy az a "kényszerképzetem", hogy valamiért az örök ősfeleségnek képzeli magát - és így is viselkedik. Ki is mondja. (Hm. Ahogy ezt leírom, rá kell döbbennem, hogy talán féltékeny vagyok????? jajjj.) A férjem nyilván jól érzi magát exnejjel, nagyon-nagyon jó haverok annak párjával. Őt én is csípném, ha nem exnejhez tartozna. A férjem akár kétnaponta is szívesen beugrana hozzájuk, és nem a gyerek miatt - ő nagyrészt velünk él. Úgy érzi, hogy ex és a pasija is a család részei. Ilyen a férjem személyisége, mindenkihez ragaszkodik, akit ismer :) A férjem tudja, és nehezen, de elfogadta a személyes ellenérzéseimet (csúnyábban: hidegrázást kapok a csajtól), így akkor megy be hozzájuk, ha nekem épp más dolgom van, de persze nincs ebből titkolózás, sem zivatar: ezt én nehezen, de elfogadom. Csak: zavar. Nincs belőle balhé, nem napi téma, de el kellett gondolkoznom, vajon kérhetem én a férjem, hogy szakadjon le róluk? Miért esik ennyire nehezemre elviselni a helyzetet? Kérek szépen mindenféle véleményt, szívesen meghallgatom civilizált keretek közt bárkiét, akár exfeleségekét is :) Köszönöm!