Szeretnék gyereket, de a párom nem, később sem. Mire számíthatok tőle?

Foglaljuk össze. Te esküvőt szeretnél és gyerekeket, ő házasodni sem hajlandó, és gyereket sem vállalna. Ebben nem lehet vele kompromisszumot kötni, valaki vagy szeretné, vagy nem.

Szerintem lépj tovább. Egyrészt ő az első pasi az életedben, ha jól számoltam 16 éves korod óta. Ebben az időszakban azért elég nagyot változik az ember személyisége, és nem feltétlenül olyan irányba tart, mint a párja. Nagyjából veletek is ez történt. 9 évig együtt voltatok, szép volt, jó volt, de úgy tűnik két külön irányba szeretnétek továbbmenni. Ha együtt maradtok, és a két irány közül az egyiket választjátok, egyikőtöknek úgysem lesz jó.

Szóval ideje elengedni a pasit, de nem az új kolléga miatt, hanem magad és a terveid miatt. Most még van időd újrakezdeni valaki mással, de ha még 9 évig hezitálsz, már lehet, hogy kifutsz az időből.

Joga van úgy élni az életét, ahogy akarja, de neked is. Esetetekben sajnos nem egyeznek az elképzelések, ilyen kapcsolatban kár volt 9 évet elpazarolni.

Egyébként lehet, hogy nem is baj, hogy nincs még gyerek, nem tűnsz túl érettnek (simán lecserélted volna a gyereket kutya-macskára, ez elég éretlen, nem egy kategória).

"de ebben a helyzetben sokat gondolok arra, mi lenne ha megpróbálnék élni és arra gondolni mit szeretnék én?"

Tekintve, hogy a te életedről, a te sorsodról van szó, nekem ez tűnne normálisnak.

A pároddal teljesen más a jövőképetek. Akárhogy fáj a döntése, szerintem legyél hálás neki, hogy az őszinteséget választotta, nem azt az utat, amit nem kevesen egy hosszú évek óta tartó kapcsolatban: húzni az időt, majd X év múlva, majd ha jobbak lesznek a körülmények, még ki kell élnünk magunkat, ráér még, még nem érzem érettnek magam az apaságra, stb, aztán peregnek az évek egymás után, és a nő ott találja magát egy olyan kapcsolatban 30 felett, ahol a férfi valójában vagy soha nem is akart gyereket, vagy nem tudott, nem akart felnőni ahhoz a felelősséghez, amivel a gyermekvállalás jár, vagy abban a tudatban halogatja, hogy neki még bőven 40 felett is simán lehet majd egy fiatalabb nőtől, ha esetleg meggondolná magát.

A te párodban legalább volt annyi tisztesség, hogy nem hiteget, nem ámít téged, nem az időt húzza, hanem őszintén megmondta, hogy soha nem akar családot alapítani.

Innentől fogva a te döntésed, hogy lemondasz-e az anyaságról, hogy vele maradhass, vagy - nyilván nem könnyen, hanem fájó szívvel, - de kilépsz ebből a kapcsolatból, hogy megadd magadnak az esélyt, hogy azt az életet élhesd, amit szeretnél.

Szerintem abba is érdemes belegondolnod, hogy ha mégis vele maradsz, esetleg még hosszú évekig hiába reménykedsz, hogy meggondolja magát, akkor fogod-e tudni szeretni őt akár egy életen keresztül, vagy akár tudatosan, akár tudat alatt őt fogod okolni azért, hogy nem úgy alakult az életed, ahogy szeretted volna, nem fog-e a puszta létezésével arra emlékeztetni, amiről lemondtál - miközben valójában nem lennének jogosak a felé irányuló negatív érzéseid, mert ő tiszta lapokkal játszott, nem vert át téged, és a döntés, választás valójában a tiéd volt, csak nem volt erőd felvállalni, meglépni annak idején.

Én azt kívánom neked, hogy sikerüljön olyan döntést hoznod ebben a kérdésben, amire 15-25 év távlatából is azt fogod majd mondani, hogy így volt jó.

Hogy lehet kompromisszumot kötni gyerekvállalás témában?

Félig megszülöd?

Szerelmes vagy a párodba? Vagy egy nemlétező gyerek fontosabb? Egy program, egy lista, amin mindent ki kell pipálni?

Miért vagy vele 9 éve, ha tudod, hogy nem akar gyereket, te meg igen? Feleslegesen pazarlod rá az idődet.

Gyerek kérdésben nem lehet kompromisszumot kötni, mert vagy van gyerek vagy nincs. Olyan nincs, hogy csak félig létezik. Vagy mondjuk minden páros hónapban van a gyerek, aztán minden páratlanban meg eltűnik.

Neked kellett volna már okosabbnak lenned hamarabb is, és keresni más valakit, akinek ugyanazok a céljai az életben, mint neked!